Márton nap

Hát, a németek nem viccelnek, ha Márton napról van szó. Vége-hossza nincs a lámpás felvonulásoknak, tanmeséknek, tűzgyújtásoknak és libáknak. Újbor speciel nincsen, merthogy az csak november harmadik csütörtökén jön, aztán punktum. Hünyőket mondjuk ez utóbbi hiátus kevéssé rázta meg, meglehetősen élvezték viszont az előzőeket.

A königstein-i Nagy Tűz

Kezdődött egy csütörtök esti königstein-i lámpás menettel, amely során a díszes egybegyűltek a belvároson keresztülvonulván felmásztak a várhoz, ahol hatalmas tábortűz, egy darab lovas Márton közlegény, egy darab vár kisasszony és a polgármester fogadta a társaságot. A sort egy fúvós zenekar vezette és egy mentőautó zárta, az útvonalat a helyi ifjú tűzoltók biztosították. A célnál aztán rövid köszöntő beszéd után, a vár kisasszony kevéssé ékes németséggel, némi diszlexia gyanúval felolvasta Szent Márton, jobban mondva Sankt Martin történetét. A sztori, bár nem újdonság Márton számára, természetesen rendkívüli módon felkeltette érdeklődését, egyedül az a rész homályos számára, miszerint a jócselekedetet követően Mártonnak megjelent álmában Jézus, amely látogatás hatására a jótevő megkeresztelkedett és kilépett a hadseregből, hogy Istent szolgálja. "De hogyhogy megjelent?"

Az első menet még jól ment

Tanulsága a rendezvénynek, hogy a német fél hat, az öt óra harminc és nem öt óra harminckettő vagy harminchárom. Botor, ki azt gondolja, hogy ha egy több száz főből álló menet fél hatkor indul, annak a végébe fél hat után három perccel még pont be lehet csatlakozni. Hát nem! Aki fél hat után három perccel érkezik, az nyakában a kétévessel, maga után húzva a hatévest, jó melegen felöltözve, hátizsákkal a hátán, két lámpással a harmadik kezében rohan végig Königstein főutcáján, a sort záró mentőautó villogását követve.

Előkészületek

Második számú Márton napi megemlékezés a schneidhain-i iskolai, illetve osztály menet volt, azaz nem is csak menet, hanem egész ünnepség. Kezdődött egy kedves kis zenés műsorral, melynek során Marci pár társával és meglehetős esetlegességgel egy xilophonon játszott, míg a többiek énekeltek. A második dal során Márton inkább a hátsó sorból tátogott. Ő előre szólt, hogy a "Fiúk nem énekelnek".
Bence eddig a pontig bírta a részvételt, így megkímélte apját a továbbiaktól, többek között a töksötét erdőben való saját gyártmányú lámpásokkal történő felvonulástól, ahol Marci ráadásul összetűzésbe keveredett egy kivilágítatlan farönk-halommal.

Haverok

Eztán már csak a jól megérdemelt eszem-iszom volt hátra, mely során a húsz fős osztályterembe zsúfolódott a gyereksereg összes szülőkkel és testvérekkel kiegészülve, hogy elfogyassza a piknik rendszerben összehordott süteményeket, gyerekpuncsot és természetesen a túrós pogácsát (!). A tömeg némileg megcsappant midőn a gyerekek, inkluzíve Márton, a falatok betermelése után a folyosón és a lépcsőkön kergetőztek (németül!) egy további szűk órát, míg a szülők a mini-forgószékeken kucorogva a miniasztalok körül cseverésztek (németül), kb. mint 26-28 Hófehérke a törpék osztálytermében.

Vasárnap este aztán került liba is, kicsit sós liba, de liba. Újbor továbbra sincs.

Pót-Márton-nap

A család minden hitbeli és egyéb jobb meggyőződése ellenére az idei Márton-nap meglehetősen hosszúra nyúlt és nagy jelentőséget kapott. A történet ott kezdődik, hogy Marci februári születésnapja nagyon messze van már, ilyenkor novemberben. Volt ugyan közben Húsvét meg gyereknap, és Bence születése körül is kellő ünneplés adódott, amit egy új autóverseny pálya koronázott meg. Nem beszélve a barátok és ismerősök által hozott ajándékdömpingről, akik mind - pedagógiailag korrektül - mindig hoztak ajándékot a nagyobb gyereknek is. De ez persze mégsem ugyanaz mint, amikor Márton a fő és egyben egyetlen ünnepelt. Ez az oka, hogy nagyon várta már a névnapját.
Kapott is mindenfélét nagyszülőktől, szülőktől, kedden helikoptert, szerdán társasjátékot, csütörtökön mesefilmet, szombatot kindertojást. Ezekkel mind elégedett is volt, mindössze három-négy nap alatt lezajlott az ünnepségsorozat, sokan telefonáltak és Marci számon tartotta, hogy ki mindenkitől kapott mindenfélét. Szombaton még libasült vacsora is akadt, igaz ezúttal újbor nélkül. Már éppen úgy tűnt, hogy sikerült a Márton-napon túllendülni, csakhogy a skarlát-vész miatt az oviban a hagyományos Márton-nap elmaradt, illetve elhalasztódott a következő hétre. Így történt, hogy múlt szerdán Marci kockás reggeli-batyuval indult oviba, kolbásszal, tejjel, kiflivel. Az óvodában lámpást készítettek és kenyeret sütöttek, majd Márton püspök életéről tanultak. Aztán a délutáni tűzrakás objektív, időjárási tényezők miatt elmaradt, de azért a gyerekek lámpásaikkal felfegyverkezve jöttek ki a parkolóba a szülők elé. Ezután már csak pár órát vett igénybe elmagyarázni Marcinak, hogy ez már nem igazi Márton nap, csak pót, és ünnepség meg ajándék is legközelebb Mikuláskor lesz. Arccal Szent Miklós felé!