Pót-Márton-nap

A család minden hitbeli és egyéb jobb meggyőződése ellenére az idei Márton-nap meglehetősen hosszúra nyúlt és nagy jelentőséget kapott. A történet ott kezdődik, hogy Marci februári születésnapja nagyon messze van már, ilyenkor novemberben. Volt ugyan közben Húsvét meg gyereknap, és Bence születése körül is kellő ünneplés adódott, amit egy új autóverseny pálya koronázott meg. Nem beszélve a barátok és ismerősök által hozott ajándékdömpingről, akik mind - pedagógiailag korrektül - mindig hoztak ajándékot a nagyobb gyereknek is. De ez persze mégsem ugyanaz mint, amikor Márton a fő és egyben egyetlen ünnepelt. Ez az oka, hogy nagyon várta már a névnapját.
Kapott is mindenfélét nagyszülőktől, szülőktől, kedden helikoptert, szerdán társasjátékot, csütörtökön mesefilmet, szombatot kindertojást. Ezekkel mind elégedett is volt, mindössze három-négy nap alatt lezajlott az ünnepségsorozat, sokan telefonáltak és Marci számon tartotta, hogy ki mindenkitől kapott mindenfélét. Szombaton még libasült vacsora is akadt, igaz ezúttal újbor nélkül. Már éppen úgy tűnt, hogy sikerült a Márton-napon túllendülni, csakhogy a skarlát-vész miatt az oviban a hagyományos Márton-nap elmaradt, illetve elhalasztódott a következő hétre. Így történt, hogy múlt szerdán Marci kockás reggeli-batyuval indult oviba, kolbásszal, tejjel, kiflivel. Az óvodában lámpást készítettek és kenyeret sütöttek, majd Márton püspök életéről tanultak. Aztán a délutáni tűzrakás objektív, időjárási tényezők miatt elmaradt, de azért a gyerekek lámpásaikkal felfegyverkezve jöttek ki a parkolóba a szülők elé. Ezután már csak pár órát vett igénybe elmagyarázni Marcinak, hogy ez már nem igazi Márton nap, csak pót, és ünnepség meg ajándék is legközelebb Mikuláskor lesz. Arccal Szent Miklós felé!