Az udvartartás

Lili érkezése váratlanul nagy sikert és váratlanul kevés problémát eredményezett a fiúk körében. A féltékenykedéshez talán már túl nagyok, gyorsan elfogadták az új viszonyokat és szabályokat, viszont rögtön feltétel nélküli imádattal viseltettek a bébi iránt. Persze ki-ki a maga mentalitása, vérmérséklete szerint.

Marci - a Megbízható
 Marci kicsit tartózkodóan, visszafogottan rajong a húgáért. Csendes büszkeséggel fogadja és nyugtázza Lili lelkes vigyorát és koordinálatlan kalimpálását, mikor meglátja az idősebbik bátyját. De azért mindenkinek elmeséli, hogy "Engem már megismer." és az is kiderült, hogy újdonsült telefonján mutogatja Lilit az iskolában a haveroknak. Persze Márton már remekül használható segítség, ezt hoz-azt hoz, megfog, ölbe vesz, vigyáz, bent marad a kocsiban, cumit keres és dugdos, babakocsit emel fel és le a lépcsőkön.


Bence - a Nagy Mulattató

Benő kissé kevésbé megbízható, de sok szempontból remek segítség. Ő az, aki hangosan énekel és táncol a kiságynál, negyvenkilencszer elmondja ugyanazt a mondókát és eldalolja a dalocskát, hatvanhatszor felhúzza a színes forgókát és lelkesen tömködi a cumit - kissé talán túl lelkesen, ehelyt csak arra kell figyelni, hogy meg ne fulladjon a kisded. Ugyanakkor mindenre tekintet nélkül rohangál, kiabál és hangosan röhögcsél, függetlenül attól, hogy milyen napszak van és ki mindenki alszik. Merő szeretetből nyomorgatja Lili hasát evés után és simogatná a fejét naphosszat, mert nem is koszos a keze, csak kicsit ételes, olykor egy centiméterre dugja arcát Lili arcához és úgy énekelget.
Hiába, állítólag a harmadik gyereknek edződnie kell - és edződik is. A szülők viszont sokkal rugalmatlanabbak...

A folytatás...

Annak érdekében, hogy mindig legyen blogolni való téma, június 22-én megérkezett közénk Lili, erősítésül a kissé elfiúsított családba, hogy aztán rögtön az első héten bebizonyítsa, hogy nem ám az van, amit Ti, kedves leendő lakótársak terveztek, hanem az, amit én diktálok.
A mester-terv szerint 23-án, kedden kellett volna születnie, programozott császárral, jó előre lezsírozva az időpontot, orvossal, műtővel, iskolai, óvodai programokkal. Ez esetben pénteken haza is lehet vonulni az újszülöttel, ami ideális abból a szempontból, hogy Marci vasárnap indul az egyhetes iskolai táborba, tehát még pont megtekintheti újdonsült húgát, másfél nap alatt rájön, hogy jobb lesz neki Városlődön a haverokkal, szombaton még be lehet szerezni a hiányzó tételeket (merthogy Lili beleszületett a vasárnapi zárvatartás kínos időszakába), aztán vasárnap uzsgyi a táborba. Az első hétre már sikerült egy gyereket elpasszolni, ovi meg még van, Bence majd ott mulat napközben.
De Lili nem így döntött. Inkább elindult már hétfőn. Semmi vész, a terv tartható, sőt. De Lili nem így döntött. Inkább jól besárgult már az első 24 órában és úgy határozott, hogy életének első pár napját kék fény alatt piheni ki. Aztán a péntekhez képest még 24 órát kellett bent maradni, ugrott a hazamenetel. Aztán még 24-et, a szombati hazamenetel is ugrott. Aztán még 24-et, így lett a hétfő. Marci némi kétségek közt, hogy ez jó döntés-e, de végül elment a táborba vasárnap, anélkül, hogy találkozott volna személyesen az újdonsült húggal.
A hétfői hazamenetel egész flottul sikerült, az ezt megelőző küzdelem a magyar egészségüggyel egy másik blog tárgya kell, hogy legyen.
Az otthon töltött első pár nap ezután szinte eseménytelenül telt, ha nem számítjuk, hogy Marcinak hirtelen látens torokgyulladása és valódi honvágya támadt, így a táborozást félbe kellett szakítania és gyorsan hazajönnie ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. Bence végül az öt napból négyet az óvodában töltött, ami szintén jelentős könnyebbségnek számított az adott helyzetben.
Lili pedig elkezdett kisárgulni, szépen, lassan.

Politika

Nem lehet megúszni...
A kilencéves Márton életébe beúszott a mindennapi politika. Az normál ügymenet, hogy otthon a politikai hírműsor láttán minden este felteszi a nagy kérdést, hogy "Ezt nagyon nézitek?". Értsd, át lehet-e kapcsolni valami értelmesebbre, úgyis mint rajzfilm. Általában azért át lehet.
Az viszont már koránt sincs rendben, hogy az iskolában a haver a Legrosszabbik mellett agitál, enyhén sztereotip történettel megtámogatva, hogy miért is kell rövidre zárni bizonyos kérdéseket, miszerint amikor az ő apukája kiadta a lakását tudjukkiknek akkor ők tudjukmitcsináltak benne és még kiköltöztetni sem lehetett őket. Ezért aztán gyorsan, hamar meg kellene oldani ezt az egész ügyet, amire csak egyvalakik hivatottak. E helyt azért röviden, de határozottan, külön-külön és együtt elmagyaráztuk szegény Marcinak, hogy hogy is van ez a szélsőjobboldallal és annak megoldási javaslataival. Ezek után, kizárólag külön kérdésre, azt is kifejtettük nagyvonalakban, hogy miből lehet választani a mai magyar politikai palettán és, hogy mi kinek "drukkolunk", ahogy ő fogalmaz. Feltehetőleg megértette a lényeget, mert legközelebb amikor arról a szintén nem ideális megoldásról esett szó, miszerint a kormány a helyén marad, közölte, hogy "Ezek legalább nem akarnak kinyiffantani."
Múlt héten az iskolába menet az óriásplakátokat vette sorra Marci, a szokott útvonalon haladva 16 db hirdetményt látott, saját számítása szerint ebből 9-en O.V., 4-en a narancssárga szín dominált. Elkerülhetetlennek látszott a kérdés, hogy hol vannak a többiek. Újfent röpke értekezés következett a sajtószabadság, az esélyegyenlőség és a korrupció/haverok óriásplakátjai témakörben, mire Márton hosszas megfontolás után így összegezte a hallottakat: "Akkor ez csalás, nem?" - kezdi érteni...

Kerületi német vers- és prózamondó, ill. kisjelenet verseny

Ugorjunk vissza az időben kicsit - úgy 25-30 évet.
Vegyük egy lakótelepi iskola színháztermét, famintázatú lambériával, dobogó, recsegő színpaddal, kötelezően pislákoló neonnal, nagy, nehéz, fekete függönnyel, amit a szélről kell húzni, nagyon erősen. Vegyünk továbbá egy zsűriasztalt középen, három székkel, zöld abrosszal, kerek alumínium tálcán három lefelé fordított vizespohárral. Cseréljük le a vizeskancsót ásványvizes pet palackra bubival, a nézők számára fenntartott tornapadokat fehér műanyag kerti székekre és a zsűrielnök kontyát középhosszú festett vörösre. Kész. Megvan a helyszín.

Kasperle 1

Történt ugyanis, hogy Márton osztálya továbbjutott a kerületi Német vers- és prózamondó, ill. kisjelenet versenyre, amely egy hasonszőrű általános iskolában került megrendezésre Békásmegyer szívében. Volt obligát Piroska és a Farkas - nevezett Rotkeapchen, Holle Anyó és Hófehérke, egy állatos mese, ahol a főszereplők piknikezni mentek, majd rejtélyes körülmények között epret szedtek a végén. A nyertes, egy modern, társadalmi problémákat boncolgató szocio-darab lett, amely során egy elhidegült házaspár veszekedés közben a parkban felejt egy babakocsit babástól - életszerű... mindenesetre a kilencévesek viccesnek találták.

Kasperle 3 az orvosnál

Marciék osztálya az előkelő második helyért forradalmasította a színjátszás műfaját, melynek során a címszereplőt három gyerek alakította gyors egymásutánban, ugyanabban a zekében - ezt a csavart a kontytalan zsűri az értékelés során külön kiemelte. Marci volt Kasperle 1, aki bevásárolni indul, de mindent elfelejt és összekeveri a mennyiségegységeket (1 kg olaj, 1 liter vaj, stb)- ehelyt kellett volna a közönségnek harsány kacagásban kitörnie, de, fájdalom, kevesen értették a poént - vagy nyelvi vagy matematikai előképzettség híján. Ezután jött Kasperle 2, aki a tényleges vásárlást bonyolítja és szintén mindent összekever, de a jó közönség kisegíti - a nem túl kooperatív közönség helyett inkább az osztálytársak hada skandálta a megfelelő mennyiségeket és egységeket. Végül Kasperle 3, aki túl sok csokit vett magához a jól sikerült vásárlókörút megünneplése okán, ezért hasfájással orvoshoz kerül, de az injekció elől szerencsésen elmenekül. Finálé!

A zsűri, értékelésében, a nagyszerű színészi teljesítményre, a remek jelmezekre és a sok munkára helyezte a hangsúlyt - a többiről nem beszélünk...

Szembesítés

Bence óvodai karrierje a második év elején kis hullámvölgybe került. Ez abban nyilvánul meg, hogy reggel mikor kinyitja a szemét, száját nyavalygásra tátja és közli, hogy "Nem akaroook óvodááába járni!" - nem menni! járni! Majd ezt ismételgeti fogmosás, öltözés, kakaóivás, reggelizés, indulás közben szakadatlanul, folyamatosan, hangosan és panaszosan.
Mindez adhatna okot aggodalomra, amennyiben az oviban egész nap, egyedül a sarokban ülve sírdogálna, de messze nem ez a helyzet. A intézményben kifogástalanul viselkedik, inkább több mint kevesebb lelkesedéssel részt vesz a programokon, lovagol, néptáncol, tornázik, kirándul, úszik, nemebédel angolul - és magyarul (sem) és legfőképpen játszik. Délután meg alig akar hazajönni - klasszikus.
Aztán másnap reggel kezdődik az egész elölről, és k. Szülők sztoikus nyugalommal hallgatják a nyirvákolást - és húzzuk-vonjuk, fürdőszobából öltözni, öltözésből kakaózni, kakaóból reggelizni, miközben néha közöljük vele, hogy "Igen, tudjuk" vagy, hogy "tegnapaztmondtadhogyjóvolt" - amire egyébként a sztenderd válasz, hogy "Cak vicceltem".
És akkor jött a Nagy Ötlet. Felvenni Bencét videóra délután a szuper-okos telefonnal, mikor azzal fogad, hogy "Nem isz olyan rossz az ovi. - És akkor jössz holnap is? - Hát pejsze!" Majd másnap reggel lejátszani, kvázi objektívan szembesíteni vele, hogy az egész cirkusz alaptalan...
És akkor eljöve a reggel, és a gyerek nem nyavalyog, nem rimánkodik, nem csinál jelenetet, fogat mos, öltözik, kakaózik és indul. A Nagy Szembesítés így ezúttal elmaradt...

Hünyők és a Balaton

Marci imádja. Akkor is lelkes, ha hideg, örül, ha "jó meleg". Leginkább labdázni szeret, cicázni, egyik kedvence a halacskázás, csak Benő sajnos nem bírja őt el. Átúszik a gumimatrac alatt, talpast ugrik a csónakból, háton szépen úszik, gyorsban kicsit kapkodva, de biztosan. Lebukik az iszapért, amit magára ken, hínárokra vadászik. Gumicsónakokat és matracokat tologat lelkiismeretesen. És soha nem akar kijönni.

Bence is kedveli a Balatont, főleg ha nem hideg. Utálja viszont az algát ("aktát"), a stégen át kell emelni a "zöld lépcsőkön", a hínártól undorodik, a lábát csak két hét után volt hajlandó letenni az iszapba. A vizet imádja, a kék-sárga úszógumiban fergeteges tempóban kutyázik, forog és rengeteg vizet nyel, mert folyamatosan vigyorog vagy beszél/énekel. Felszólításra, hogy csukja be a száját, a szemét is becsukja. Hanyatt fekve lebeg a vízen úszógumi nélkül is, a csípőközépig érő "pocsolyából" alig lóg ki a feje. Balatonbapisilni csak lehúzott gatyával hajlandó. Úriember nem csibész...

Na, ilyenkor mi a megfelelő szülői reakció?

avagy Szemelvények a mai magyar közoktatás állapotáról

- Marci kettest kapott a hetes szorzótáblából... A dolgozat lényege, hogy a tanárnéni kiáll az osztály elé és beszédtempóban lediktál 14-16 darab szorzást és osztást az adott témában. A megfejtéseket gyors egymásutánban kell a füzetbe vésni, vesszővel elválasztva a feladatokat, aki elakad, lemarad. Sorry, kettes.
Marci ezúttal az első feladatok egyikénél akadt el, megpróbálta kiszámolni, hogy mennyi 8x7, de erre nem volt idő, kívülről kellett volna tudni...

- Egyik nap fejlógatva jön le az iskola lépcsőin: "Van egy nagyon rossz hírem. Kaptam egy feketepontot?"
Az ebédlőből vonult az osztály felfelé a lépcsőn, kettes sorban. Marci beszélgetett a mellette lépdelő barátjával. Az osztályterem elé érve a tanítónéni felelősségre vonta a társaságot; hallotta, hogy valakik beszélgettek. Ki volt az? Marci jelentkezett. Fekete pont!
(Hozzá kell tenni, az igazságosság kedvéért, hogy ugyanez a tanítónéni folyton dicséri és biztatja Marcit rajzai és készítményei okán, ami, finoman szólva is, erős pedagógiai érzékre vall)

- Mostanában, ha Bence rossz fát tesz a tűzre Márton viccesen megdorgálja: "Bence! Ezért igazgatói intőben részesítelek!"
(mire Bence vigyorogva: Jó, részeszíccsél!)


és Hittan még nincs is...