Megint eltelt egy év, Márton piszok gyorsan öregszik...
de még mindig ugyanúgy várja a születésnapját, mintha az valami egetrengető, lélegzetelállító, világformáló nap lenne. Mi meg borzasztóan próbálkozunk, hogy ne okozzunk csalódást. Marci szerint még a kukásautó is az ő tiszteletére jön február 13-án reggel, miközben nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a kukásautó minden szerda reggel jön.
Születésnapi zsúr tekintetében is erős helytállás szükséges. Volt már játszóház, kalózparty, focistadion. Idén így ismét valami nagy dobásra volt szükség. Azért hazai terepen egy kicsit egyszerűbb ez az ügy.
A választás végül egy barlangi-szülinapi buli lett, a résztvevők nem kis megelégedésére. A vendéglista összeállítása már nem volt ennyire egyszerű, évről-évre bővül a szempontrendszer, változnak a meghívási-kritériumok. Az egész osztályt persze nem lehet meghívni - ez az első pont. Az összes fiút viszont igen - ez a második pont. Kivéve egyet, aki az iskolában mindig nagyon rossz, kezelhetetlen és sose fogad szót - ez a harmadik pont. Ehelyt a demokratikus beállítottságú, a pedagógiai módszerekben erősen hívő szülő kicsit megtorpan; lehet-e, egy amúgy is a perifériára került gyereket nem meghívni, ezzel továbblökni az osztálytársadalom széle felé?! Ugyanakkor, feladata-e a mi 8 éves gyerekünknek a világ megváltása, akár annak az árán is, hogy a két hónapja remegve várt születésnapi buliját egy szem, még csak barátnak sem mondható osztálytárs esetleg tönkrevágja... Felnőttként is nehezen oldható dilemma. Negyedik - kritikus - pont a lányok részvétele a partin. Mivel szeptember óta néhány bulira már Márton is hivatalos volt (zárójelben, egyetlen állandó fiú meghívottként az összes lány-bulin) néhány kislány visszahívása adott elem lett. Ehhez kapcsolódtak aztán barátnők, padtársak, jófejek, így a meghívottak létszámának egyharmadát lányok tették ki.
(Érdekes kérdés, de egy másik blog tárgya, hogy vajon a szülők miért gondolják, hogy nem szükséges visszajelezni, hogy gyermekük részt vesz-e a bulin...)
A barlangi születésnap különben a rendező szülők álma. Két felkészült, kedves és legfőképp türelmes, egyetemistának látszó fiatalember vezeti a 12 nyolcévesből álló csapatot. Bemutatják a barlangot, a barlangászatot, a kellékeket, kicsi geológiai bevezetéssel, interaktívan, nem túl tudományosan, de nem is amatőr módon, toleránsan végighallgatva a nyolcévesek poénjait (ez talán az egyik leg-embertpróbálóbb feladat), játékosan, megmozgatva a gyerekeket.
Aztán jön a barlangtúra, sztorikkal érdekességekkel, cseppkövekkel, mészkövekkel, rétegekkel és fosszíliákkal. Kerül végül torta is meg ajándék nagy tömegben (itt Márton izgatottsága már a csúcsán), zárásképpen az est fénypontja, a kincskeresés. Mindenki elégedetten, ásvánnyal a zsebében tér haza.
A gyerekekért érkező szülők kicsit ugyan kelletlenek voltak, hogy hol vannak a srácok? még mindig a barlangban? és mikor jönnek ki? Aztán kisebb unszolásra benyomják a torta maradékát várakozás közben (szívesen...)
Hazafelé Marci rém elégedett, ez volt a legjobb szülinap és már tervezgeti a következőt. Az ajándékokból pedig nagyvonalúan felajánl néhányat öccsének, aki ezúttal a barlangtúrát sajnálatos módon kihagyni kényszerült.
