Márton és Bence aranyköpései III

• "Hány éves vagy, Bence?" - "Félóra."
• Ez miez? Paliszőnyeg?
• Bence rajzfilmet néz: "Nédd, Anya, nédd, letört a feje!"
• "Apa, levehetem a kezemet?" - "A kezedet nem tudod levenni, Bence" - "Akkor eltörik?"
• Én átmegyek a Pali szobájába! (napPali)

M tolat.
- Marci, nézd meg nekem légy szíves, hogy jön-e onnan autó!
- Nem, nem jön...  csak egy biciklis.

Katimama - Dédi

Kevés gyereknek adatik meg, hogy három dédnagymamája legyen, és valószínűleg még kevesebbnek, hogy emlékezzen rájuk felnőttkorában. Márton talán már abban a szerencsés helyzetben van, hogy emlékezni fog Katimamára, ha nem is konkrét élményekre, eseményekre, de helyzetekre, villanásnyi emlékképekre.
Lehet, hogy emlékezni fog, hogy Katimamánál mindig volt pattogatott kukorica és csokis mézessütemény - mert azt mindenki szereti. Biztosan sokszor hallotta és hallja majd, hogy Zamárdi Katimamáé, és hogy Anya meg Peti milyen sokat nyaraltak ott a Nagymamával és az unokatestvérekkel, hogy itt volt a bolt, ott meg a fagyizó és kár, hogy nincs már meg a homokozó ott elöl. Mesélni fogja, bár nem emlékezhet pontosan, hogy háromévesen Zamárdiban törte ki a fogát és a hazafele úton Katimama ült vele hátul a Hondában és fogta a kezét, és hősiesen végigcsinálta a balatoni ügyelet, hazaút, gyerekfogászat kört. Pedig ez bőven nyolcvankilenc alatt is stresszes. Nem fog emlékezni, de mindig "sztori" lesz, hogy Katimamánál kiabálni kellett kicsit, és bár Márton hangfekvését semmilyen hangerővel nem értette a Nagymama, Marci hősiesen ordított óvodáról, születésnapi bulikról, Németországról. Olyanannyira, hogy a következő dédnagymama-megállóban, Editmamánál, rendszeresen folytatta a kiabálást, holott arrafelé erre nincs igazán szükség.
Bencének már persze nem lesznek saját emlékei, nem fog emlékezni, hogy hogy autózott körbe-körbe a régi fotelek között és alatt, hogy hogy gurította az autókat az előszobában a nappalitól a konyháig és vissza - húszszor, hogy hogy táncolt a negyven négyzetméteren a lufikat kergetve, hogy órákig krákogott és köhögött a pattogatott kukorica maradványaitól... És nem fog emlékezni, hogy Katimama a fotelben ücsörgött és "mozizott", ahogy Ő fogalmazott, és szinte alig lehetett hozzászólni, úgy elmerült abban, hogy az örökmozgó gyerekeket nézte.
Mindig mindketten tudni fogják viszont, hogy a sámlit a labdázó gyerekekkel, a kulcstartót a padon ülő családdal, a kis kép-sorozatot Anyával-Apával és Anyával-Apával-Babával és Nagymamával-Nagypapával és sok unokával és dédunokával Katimama festette nekik, amikor megszülettek.

Nagyi! A kórházból küldött lufik megint nagy sikert arattak!

Itthon otthon - Karácsony

Meglepően gyorsan, de ismét eljött a hazalátogatás időszaka. Ráadásul ezúttal a karácsonyi szezon, ami külön izgalmat jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt, bár határozottan más aspektusból.
A karácsony, elsősorban az ajándékozások menedzselése alapesetben sem egyszerű ügy, 1000 km-ről meg még egy kicsit bonyolódik. Természetesen minden ajándékozó a k. szülőktől vár segítséget, ihletet és ötletet, és ezekből nincs is hiány. Amíg liba van... A gyerekeknek pedig természetesen mindig őrült szüksége van valami Nagyon Hasznosra!
Sajnos Bencének kicsit kevésbé, mert ő az összes Nagyon Hasznosat örökli Marcitól, úgyhogy neki tényleg gyakorlatilag mindene van. Ilyenkor jön jól a négy év korkülönbség, kicsit változtak a játék-trendek, újak a mese-figurák, Verdákból pl. már a Verdák 2 fut (hiába no, öregszünk), ennek a figuráit és játékait lehet megvásárolni. Ég és föld! Ráadásul Németországban még sokkalta nagyobb a játék-dömping, még többfélét, még többféle színben és még többféle méretben és árkategóriában lehet kapni. Nehéz a választás...
További megoldandó probléma, hogy hogy vásárol az ember meglepetést a két gyereknek, ha a két gyerek utánfutóként hozzá van kapcsolva. Nélkülük sehova.
Ez a kérdés aztán a nagyszülők áldásos látogatásaival, az internetes áruház csodájával kiegészülve persze megoldódott.

Ezek után már csak a logisztikai feladatok megszervezése maradt hátra. Azaz, hogy a) Hogy jutnak Magyarországra titkosan a szerzemények, b) Hogy jutnak haza egyáltalán, különös tekintettel a fapados járatok szigorú csomagfelvételi szabályaira, illetve az egyéb légitársaságok eléggé el nem ítélhető súlykorlátaira? és ha ez mind megoldódott, akkor c) Hogy jutnak vissza a már megszerzett ajándékok Königsteinbe.
A titkos csomagolás és elszállítás remekül ment. Szerepelt benne pince, üres bőrönd álcázva és nagy ikeás papírtáska teljes inkognitóban. A hazaszállítás is megoldódott. Részben a kézicsomagok számának és méretének növelésével, részben a bőröndök számának emelésével. Így lett a karácsonyi hazamenetel mérlege három nagybőrönd, egy cipőstáska, egy pelenkás táska, egy notebook táska, két gyerekhátizsák és két gyerek - és vissza.
A hazaszállítás meg szinte gyerekjáték volt - a szó szoros értelmében. Szerencsére a gyári csomagolások meglehetősen nagyvonalúak, sok a dobozokban az ingyen-levegő, így történhetett, hogy a kalóz-vár dobozába bőven befért még egy hajó és egész mentőosztag garázsa, liftestül, tűzoltóstul. Tiszta helyspórolás.
Karácsonykor persze kiderült, hogy érdemes volt küzdeni. Pótolhatatlan látni, hogy Marci és Bence nem tudnak hova kapni lelkesedésükben.
Azt kicsit nehéz eldönteni, hogy Marci örül-e jobban Bence ajándékainak vagy Bence Marciéinak.

Márton és Bence aranyköpései II

- Ki kell majd pucolni a cipőnket ma este, ha jön a Mikulás. Anya, megbízlak majd ezzel...

- Végül mégis a Micimackót hallgatod? (hangoskönyv)
- Igen, nem tudok leszokni...

- Bence, jössz velem játszani?
- Nem.
- Hát, az nagyon Schade.

- Beteg a Matti, szegény. Én isz betek vagyok.

- Nem kell félni a Bentétől, a Bente én vagyok.


- Beteg vagy, Matti?
- Igen.
- Fáj a térded?
- Nem, Marcinak a pocakja fáj.
- Matti, beütötted a potakod?

Bence segít

Mostanában Bence előszeretettel vesz részt a házimunkában, időt és energiát nem kímélve - mármint persze nem a sajátját... Nyilván lesz majd egyszer valahol, valaki, aki ennek a lelkesedésnek örülni fog - bár ez a valaki nyilván nem gondolja majd, hogy Bence szüleit illetné ezügyben az elismerés - pedig...!

Bébi egyik kedvenc ilyenirányú tevékenysége a főzés. Ilyen alkalmakkor hatalmas lendülettel húzza a konyhapulthoz a kislétrát, néhány üres üveget felborítva, seprűt feldöntve és konyharuhát a földbe díbolva, egy "Én isz főzök. Ajjaj!" kommentár kíséretében. Szerencsétlen esetben a létra felső fokán talált tárgyakat a mozgatás előtt a földre hajítja. Ami útban van, az útban van. Ezek után feláll a létrára és közli, hogy "Szegítek?! Kéjek pépen mogyojót!".
Amikor viszont valóban segít és nem mogyorót majszol, akkor sóz (el), kever (döntően ki), borsot őröl (gombnyomásra), műanyag késsel zöldséghéjat szeletel és összefirkálja a bevásárlólistát. Ilyenkor a főzés mellett arra is ügyelni kell, hogy ne legyen a keze ügyében kés, nyers hús, maszatolni való vagy konyhai gép gombokkal. Jobb a mogyoró...

Tekintve, hogy a mosógép a német rendszerben, a közös mosókonyhában, három emelettel a lakás alatt helyezkedik el, a régi nagy barátság halványulni látszik. Talán a távolság lehet az ok. A mosás betétele és kivétele viszont programmá nőtte ki magát, elsősorban a villany fel- és lekapcsolása, valamint az ajtó csukása ("ededül") kapcsán. Hazatérve Bence minden körülmények között hangos "moszász, moszász" felkiáltásokkal rohan a mosókonyha ajtaja felé, függetlenül attól, hogy a mosógép éppen üzemben van-e.

Bébi szeret ezenkívül még takarítani is. A portörlés ugyan csak ideig óráig érdekli, pár percig elmaszatol a ronggyal, de hamar megunja. A fürdőszoba takarítása annyiban izgatja, hogy a kád széléről és mosdók mellől gondosan egy helyre, pl. a lavórba gyűjtögetett játékokat, tubusokat, krémeket és szappanokat egyenletesen széthordja a lakásban, illetve az összes fogkefét kipróbálja, gondosan kommentálva, hogy melyik kié.
Fél viszont a porszívótól, ezért a takarítás ezen szakasza optimális esetben kétemberes, az egyik porszívózik, a másik Bencét tartja az ölében, gyakori "Nem, nem bánt a porszívó" biztatásokkal segítve a helyzeten. Rosszabb esetben, az ölben tartást helyettesítheti Marci ágyába való bebújás is, ilyenkor ez a szoba egy későbbi, meghatározatlan időpontban kerül sorra.
A szenvedések után jön viszont a fénypont az éjszakában, a jól megérdemelt a felmosás. Bence hatalmas lelkesedéssel ragadja meg a második számú, kissé kétes tisztaságú, egykoron terasztakarításra használt, felmosófát, majd miután a nyél túlvégével kisebb pusztítást végzett az egyhatvan és egynyolcvan magasságon fellelhető tárgyak körében, a már felmosott padlón egyenletes mozdulatokkal szétkeni a koszt. Ész kész!

Vásárolni mint ismeretes utál, a vasalást meg még nem próbálta - nem véletlenül!

Márton és Bence aranyköpései

Eheti kvízkérdés: Melyiket ki mondta... vajon?

• Ez egy eléggé nemjárta út...
• Évek óta akarom kérdezni és én is sokat gondolkodom rajta, hogy...
• Nem tudom, hogy mi Nick-nek a főneve
• Megvan a Heft!
• De ma nincs házifeladat! Nem emlékszel, hogy Freitag van?!

• Nem bánt a hűtőszekrény!
• "Jól vagy, Bence?" - "Igem! Jó vótam!"
• "Siess Bence, mert nem lesz időnk játszóterezni" - "Mérges lesz a játszótér?"
• Nem érdekel a motor, Anya.
• Jaj! Beütöttem a fejedet.
• Anya! Nem kell félni a csúszdától?

Márton nap

Hát, a németek nem viccelnek, ha Márton napról van szó. Vége-hossza nincs a lámpás felvonulásoknak, tanmeséknek, tűzgyújtásoknak és libáknak. Újbor speciel nincsen, merthogy az csak november harmadik csütörtökén jön, aztán punktum. Hünyőket mondjuk ez utóbbi hiátus kevéssé rázta meg, meglehetősen élvezték viszont az előzőeket.

A königstein-i Nagy Tűz

Kezdődött egy csütörtök esti königstein-i lámpás menettel, amely során a díszes egybegyűltek a belvároson keresztülvonulván felmásztak a várhoz, ahol hatalmas tábortűz, egy darab lovas Márton közlegény, egy darab vár kisasszony és a polgármester fogadta a társaságot. A sort egy fúvós zenekar vezette és egy mentőautó zárta, az útvonalat a helyi ifjú tűzoltók biztosították. A célnál aztán rövid köszöntő beszéd után, a vár kisasszony kevéssé ékes németséggel, némi diszlexia gyanúval felolvasta Szent Márton, jobban mondva Sankt Martin történetét. A sztori, bár nem újdonság Márton számára, természetesen rendkívüli módon felkeltette érdeklődését, egyedül az a rész homályos számára, miszerint a jócselekedetet követően Mártonnak megjelent álmában Jézus, amely látogatás hatására a jótevő megkeresztelkedett és kilépett a hadseregből, hogy Istent szolgálja. "De hogyhogy megjelent?"

Az első menet még jól ment

Tanulsága a rendezvénynek, hogy a német fél hat, az öt óra harminc és nem öt óra harminckettő vagy harminchárom. Botor, ki azt gondolja, hogy ha egy több száz főből álló menet fél hatkor indul, annak a végébe fél hat után három perccel még pont be lehet csatlakozni. Hát nem! Aki fél hat után három perccel érkezik, az nyakában a kétévessel, maga után húzva a hatévest, jó melegen felöltözve, hátizsákkal a hátán, két lámpással a harmadik kezében rohan végig Königstein főutcáján, a sort záró mentőautó villogását követve.

Előkészületek

Második számú Márton napi megemlékezés a schneidhain-i iskolai, illetve osztály menet volt, azaz nem is csak menet, hanem egész ünnepség. Kezdődött egy kedves kis zenés műsorral, melynek során Marci pár társával és meglehetős esetlegességgel egy xilophonon játszott, míg a többiek énekeltek. A második dal során Márton inkább a hátsó sorból tátogott. Ő előre szólt, hogy a "Fiúk nem énekelnek".
Bence eddig a pontig bírta a részvételt, így megkímélte apját a továbbiaktól, többek között a töksötét erdőben való saját gyártmányú lámpásokkal történő felvonulástól, ahol Marci ráadásul összetűzésbe keveredett egy kivilágítatlan farönk-halommal.

Haverok

Eztán már csak a jól megérdemelt eszem-iszom volt hátra, mely során a húsz fős osztályterembe zsúfolódott a gyereksereg összes szülőkkel és testvérekkel kiegészülve, hogy elfogyassza a piknik rendszerben összehordott süteményeket, gyerekpuncsot és természetesen a túrós pogácsát (!). A tömeg némileg megcsappant midőn a gyerekek, inkluzíve Márton, a falatok betermelése után a folyosón és a lépcsőkön kergetőztek (németül!) egy további szűk órát, míg a szülők a mini-forgószékeken kucorogva a miniasztalok körül cseverésztek (németül), kb. mint 26-28 Hófehérke a törpék osztálytermében.

Vasárnap este aztán került liba is, kicsit sós liba, de liba. Újbor továbbra sincs.