Márton és Bence aranyköpései II

- Ki kell majd pucolni a cipőnket ma este, ha jön a Mikulás. Anya, megbízlak majd ezzel...

- Végül mégis a Micimackót hallgatod? (hangoskönyv)
- Igen, nem tudok leszokni...

- Bence, jössz velem játszani?
- Nem.
- Hát, az nagyon Schade.

- Beteg a Matti, szegény. Én isz betek vagyok.

- Nem kell félni a Bentétől, a Bente én vagyok.


- Beteg vagy, Matti?
- Igen.
- Fáj a térded?
- Nem, Marcinak a pocakja fáj.
- Matti, beütötted a potakod?

Bence segít

Mostanában Bence előszeretettel vesz részt a házimunkában, időt és energiát nem kímélve - mármint persze nem a sajátját... Nyilván lesz majd egyszer valahol, valaki, aki ennek a lelkesedésnek örülni fog - bár ez a valaki nyilván nem gondolja majd, hogy Bence szüleit illetné ezügyben az elismerés - pedig...!

Bébi egyik kedvenc ilyenirányú tevékenysége a főzés. Ilyen alkalmakkor hatalmas lendülettel húzza a konyhapulthoz a kislétrát, néhány üres üveget felborítva, seprűt feldöntve és konyharuhát a földbe díbolva, egy "Én isz főzök. Ajjaj!" kommentár kíséretében. Szerencsétlen esetben a létra felső fokán talált tárgyakat a mozgatás előtt a földre hajítja. Ami útban van, az útban van. Ezek után feláll a létrára és közli, hogy "Szegítek?! Kéjek pépen mogyojót!".
Amikor viszont valóban segít és nem mogyorót majszol, akkor sóz (el), kever (döntően ki), borsot őröl (gombnyomásra), műanyag késsel zöldséghéjat szeletel és összefirkálja a bevásárlólistát. Ilyenkor a főzés mellett arra is ügyelni kell, hogy ne legyen a keze ügyében kés, nyers hús, maszatolni való vagy konyhai gép gombokkal. Jobb a mogyoró...

Tekintve, hogy a mosógép a német rendszerben, a közös mosókonyhában, három emelettel a lakás alatt helyezkedik el, a régi nagy barátság halványulni látszik. Talán a távolság lehet az ok. A mosás betétele és kivétele viszont programmá nőtte ki magát, elsősorban a villany fel- és lekapcsolása, valamint az ajtó csukása ("ededül") kapcsán. Hazatérve Bence minden körülmények között hangos "moszász, moszász" felkiáltásokkal rohan a mosókonyha ajtaja felé, függetlenül attól, hogy a mosógép éppen üzemben van-e.

Bébi szeret ezenkívül még takarítani is. A portörlés ugyan csak ideig óráig érdekli, pár percig elmaszatol a ronggyal, de hamar megunja. A fürdőszoba takarítása annyiban izgatja, hogy a kád széléről és mosdók mellől gondosan egy helyre, pl. a lavórba gyűjtögetett játékokat, tubusokat, krémeket és szappanokat egyenletesen széthordja a lakásban, illetve az összes fogkefét kipróbálja, gondosan kommentálva, hogy melyik kié.
Fél viszont a porszívótól, ezért a takarítás ezen szakasza optimális esetben kétemberes, az egyik porszívózik, a másik Bencét tartja az ölében, gyakori "Nem, nem bánt a porszívó" biztatásokkal segítve a helyzeten. Rosszabb esetben, az ölben tartást helyettesítheti Marci ágyába való bebújás is, ilyenkor ez a szoba egy későbbi, meghatározatlan időpontban kerül sorra.
A szenvedések után jön viszont a fénypont az éjszakában, a jól megérdemelt a felmosás. Bence hatalmas lelkesedéssel ragadja meg a második számú, kissé kétes tisztaságú, egykoron terasztakarításra használt, felmosófát, majd miután a nyél túlvégével kisebb pusztítást végzett az egyhatvan és egynyolcvan magasságon fellelhető tárgyak körében, a már felmosott padlón egyenletes mozdulatokkal szétkeni a koszt. Ész kész!

Vásárolni mint ismeretes utál, a vasalást meg még nem próbálta - nem véletlenül!

Márton és Bence aranyköpései

Eheti kvízkérdés: Melyiket ki mondta... vajon?

• Ez egy eléggé nemjárta út...
• Évek óta akarom kérdezni és én is sokat gondolkodom rajta, hogy...
• Nem tudom, hogy mi Nick-nek a főneve
• Megvan a Heft!
• De ma nincs házifeladat! Nem emlékszel, hogy Freitag van?!

• Nem bánt a hűtőszekrény!
• "Jól vagy, Bence?" - "Igem! Jó vótam!"
• "Siess Bence, mert nem lesz időnk játszóterezni" - "Mérges lesz a játszótér?"
• Nem érdekel a motor, Anya.
• Jaj! Beütöttem a fejedet.
• Anya! Nem kell félni a csúszdától?

Márton nap

Hát, a németek nem viccelnek, ha Márton napról van szó. Vége-hossza nincs a lámpás felvonulásoknak, tanmeséknek, tűzgyújtásoknak és libáknak. Újbor speciel nincsen, merthogy az csak november harmadik csütörtökén jön, aztán punktum. Hünyőket mondjuk ez utóbbi hiátus kevéssé rázta meg, meglehetősen élvezték viszont az előzőeket.

A königstein-i Nagy Tűz

Kezdődött egy csütörtök esti königstein-i lámpás menettel, amely során a díszes egybegyűltek a belvároson keresztülvonulván felmásztak a várhoz, ahol hatalmas tábortűz, egy darab lovas Márton közlegény, egy darab vár kisasszony és a polgármester fogadta a társaságot. A sort egy fúvós zenekar vezette és egy mentőautó zárta, az útvonalat a helyi ifjú tűzoltók biztosították. A célnál aztán rövid köszöntő beszéd után, a vár kisasszony kevéssé ékes németséggel, némi diszlexia gyanúval felolvasta Szent Márton, jobban mondva Sankt Martin történetét. A sztori, bár nem újdonság Márton számára, természetesen rendkívüli módon felkeltette érdeklődését, egyedül az a rész homályos számára, miszerint a jócselekedetet követően Mártonnak megjelent álmában Jézus, amely látogatás hatására a jótevő megkeresztelkedett és kilépett a hadseregből, hogy Istent szolgálja. "De hogyhogy megjelent?"

Az első menet még jól ment

Tanulsága a rendezvénynek, hogy a német fél hat, az öt óra harminc és nem öt óra harminckettő vagy harminchárom. Botor, ki azt gondolja, hogy ha egy több száz főből álló menet fél hatkor indul, annak a végébe fél hat után három perccel még pont be lehet csatlakozni. Hát nem! Aki fél hat után három perccel érkezik, az nyakában a kétévessel, maga után húzva a hatévest, jó melegen felöltözve, hátizsákkal a hátán, két lámpással a harmadik kezében rohan végig Königstein főutcáján, a sort záró mentőautó villogását követve.

Előkészületek

Második számú Márton napi megemlékezés a schneidhain-i iskolai, illetve osztály menet volt, azaz nem is csak menet, hanem egész ünnepség. Kezdődött egy kedves kis zenés műsorral, melynek során Marci pár társával és meglehetős esetlegességgel egy xilophonon játszott, míg a többiek énekeltek. A második dal során Márton inkább a hátsó sorból tátogott. Ő előre szólt, hogy a "Fiúk nem énekelnek".
Bence eddig a pontig bírta a részvételt, így megkímélte apját a továbbiaktól, többek között a töksötét erdőben való saját gyártmányú lámpásokkal történő felvonulástól, ahol Marci ráadásul összetűzésbe keveredett egy kivilágítatlan farönk-halommal.

Haverok

Eztán már csak a jól megérdemelt eszem-iszom volt hátra, mely során a húsz fős osztályterembe zsúfolódott a gyereksereg összes szülőkkel és testvérekkel kiegészülve, hogy elfogyassza a piknik rendszerben összehordott süteményeket, gyerekpuncsot és természetesen a túrós pogácsát (!). A tömeg némileg megcsappant midőn a gyerekek, inkluzíve Márton, a falatok betermelése után a folyosón és a lépcsőkön kergetőztek (németül!) egy további szűk órát, míg a szülők a mini-forgószékeken kucorogva a miniasztalok körül cseverésztek (németül), kb. mint 26-28 Hófehérke a törpék osztálytermében.

Vasárnap este aztán került liba is, kicsit sós liba, de liba. Újbor továbbra sincs.

Itthon otthon - szemelvények, best of...

a legjobb mondások:
- Etűnt a piros verda?!
- A hűtőszekrény nem bánt! Nem kell félni!

a legjobb tevékenységek:
- foci Pomázon
- wiiiiiiii együtt
- foci a Mocsárosban
- játszótér, játszóház
- foci Várgesztesen
- fürdés
- kirakó minden mennyiségben

a legnagyobb buli:
- az összcsaládi szülinap

a legjobb mozi:
- Verdák 2

a legjobb kaja:
- Túró Rudi
- rántott hús krumplipürével
- fasírt
- téliszalámi

a legviccesebb:
- ahogy Apa "megszabadult" a születésnapi tortától

Itthon otthon - szemelvények, Pétel

Az internet csodáját emlegetni a huszonegyedik század kis híján derekán, közhelyesnek tűnő. De mégis, nem átugorható tény, hogy döbbenetes kapcsolatépítő és -megtartó ereje van.
Marci négy éves volt, mikor egyetlen, "félve tisztelt" nagybátyja, Péter Ausztráliába költözött. Ezidőtájt Bence még meg sem született. Épphogy nem, de nem.
Az azóta eltelt két és fél év során kétszer találkoztak, egyszer itt, egyszer ott. Skype-olnak viszont rendszeresen, Marci kezdetben dominózott és "csövezett" Petivel és Eszterrel. A házi-technika fejlődésének és egy-két születésnapnak, valamint rengeteg konspirációnak köszönhetően most már Mario Kart-ozik, azaz autóversenyezik, "real-time", a tévén keresztül - persze döntően lenyomja Petit. Németországba költözése óta, Marci egyszerre versenyez a Nagymamával Budapestről és Petivel Sydney-ből egy nagy, globális Grand Prix keretében. Két futam között néha hajlandó azt is elmesélni, hogy "Na mi újság az iskolában?"
Bence eközben kukucsosat játszik, integet, gagyarászik, és belenyomja az orrát a kamerába. Nem ül a gép előtt hosszan, de néha arra jár és beleszól, beleköszön. Mindenesetre a skype-csengésre azonnal felfigyel, illetve a lakás másik végéből odarohan és oldalra billentett fejjel közli, hogy "Pétel?".
Az őszi szünetben, a nagy családegyesítés alkalmával Hünyőknek lehetőségük nyílt, hogy személyesen is próbára tegyék Pétel és Esztel tűrőképességét. Számolatlanul sok emelgetős játékkal, melynek során Bence vezényel "fel!" - "le!" és Peti emel, fel-le. A csúszdán, ugrálóvárban, motoron, mely alkalmakkor Marci segít és elmagyarázza, hogy is kell elvinni két gyereket a játszóházba, Bence viszont nem segít, mert nem jön, nem öltözik és nem akar. A medencében, ahol Bence fél és kapaszkodik őrülten, de nagyon szeretne menni játszani, míg Marci folyton a hideg vízbe vágyik és ő is játszani akar. És persze a Mario Kart élőben, az egyenest Königsteinből szállított kormányokkal, hogy hárman is lehessen játszani. A Pétel meg, hát nem otthon hagyta Sydney-ben a negyedik kormányt?!
Mindenesetre Bencének, aki két hét elteltével biztosan nem ismeri meg újra a ritkán látott ismerősöket, nem tűnik fel, hogy Pétellel nem találkozott úgy nyolc-kilenc hónapja, a repülőtéren szorongatja a lábaszárát (kb a térdéig ér) és Marci is, a maga visszafogott módján régi jó-barátként csüng a nagybátyján, mert hát azért élőben mégiscsak más.

Itthon-otthon - szemelvények

Szerencsére a gyerekeknek nincsenek rossz beidegződéseik, előítéleteik és ítéleteik, így Mártont sem zavarja egyáltalán, hogy "Amikor hazamegyünk Budapestre otthon leszünk" és "Amikor majd hazajövünk Königsteinbe itthon leszünk". Az ember ott van otthon, ahol a kispárnája/alvókája van, és Hünyők ezeket speciel hurcolják magukkal mindenfelé.

Az őszi szünet hazautazása közlekedési eszközök tekintetében vegyesre sikeredett, a család türelmetlenebbik része repülővel indult neki, míg a csomagok a Fekete Sárkánnyal érkeztek, a család tizenórás autóutakat jobban tűrő egynegyedével.

A kétgyerek-egyfelnőttes repülésnek az a nagy előnye, hogy tuti, hogy történik valami kis kellemetlenség, ami valószínűleg a felnőtt utazónak fel sem tűnik, de egy kétéves számára komoly bosszúságot okoz. Ilyen például a fapados terminál, ahol pár négyzetméteren kell osztozni három különböző járat pár száz utasával, egy tax-free-vel és két büfével. Egyáltalán nem lehet rohangálni, mert jobbra a biztonsági kapu van, amin ugye kifelé nem átjárható (befelé is zűrös...), míg balra a három beszálló kapu, amelyeket botor módon mindössze egy kötéllel zárnak le, mintegy jelzésértékűen. A felnőttek ezt különben úgy tűnik értik is. Marad tehát az egyetlen 50 cent meghajtású játékrepülőgép, már amíg az ötvenesek tartanak.

Aztán ott van a repülőtársaságok kedvenc társas(ági) játéka, a beültetek mindenkit a gépbe, mindenki a helyére, öveket becsatolni, asztalokat felhajtani, de nem indulunk el még 20 percig és nem is kapcsolunk be levegő befújást. Ezt a három éven alattiak viszonylag rosszul tűrik, Bence a 10 perces nyugtonlevéssel, rajzolással, énekléssel rekordernek számít a kategóriában. Marci persze inkább segítség, de azért neki is van kabátja, táskája, ő is leejt mindefélét és enne-inna, ezt-azt.

Végül persze mindig elérkezik a leszállás pillanata, sajnos ilyenkor ki kell kapcsolni a dvd lejátszót, ami a füldugulással, beszíjazással, ülésben üléssel együtt nem optimális kombináció. Ezután már csak a csomagra várást kell abszolválni, egyik kézben Bence, a másikkal a bőröndöt leemelni, Mártont győzködve, hogy ne az út közepén ücsörögjön a földön, mert másodpercek múlva fejbe csapja valaki egy bőrönddel.

Megjöttünk, a kinti, boldog világban már vár a felmentő sereg!