Itthon otthon - szemelvények, best of...

a legjobb mondások:
- Etűnt a piros verda?!
- A hűtőszekrény nem bánt! Nem kell félni!

a legjobb tevékenységek:
- foci Pomázon
- wiiiiiiii együtt
- foci a Mocsárosban
- játszótér, játszóház
- foci Várgesztesen
- fürdés
- kirakó minden mennyiségben

a legnagyobb buli:
- az összcsaládi szülinap

a legjobb mozi:
- Verdák 2

a legjobb kaja:
- Túró Rudi
- rántott hús krumplipürével
- fasírt
- téliszalámi

a legviccesebb:
- ahogy Apa "megszabadult" a születésnapi tortától

Itthon otthon - szemelvények, Pétel

Az internet csodáját emlegetni a huszonegyedik század kis híján derekán, közhelyesnek tűnő. De mégis, nem átugorható tény, hogy döbbenetes kapcsolatépítő és -megtartó ereje van.
Marci négy éves volt, mikor egyetlen, "félve tisztelt" nagybátyja, Péter Ausztráliába költözött. Ezidőtájt Bence még meg sem született. Épphogy nem, de nem.
Az azóta eltelt két és fél év során kétszer találkoztak, egyszer itt, egyszer ott. Skype-olnak viszont rendszeresen, Marci kezdetben dominózott és "csövezett" Petivel és Eszterrel. A házi-technika fejlődésének és egy-két születésnapnak, valamint rengeteg konspirációnak köszönhetően most már Mario Kart-ozik, azaz autóversenyezik, "real-time", a tévén keresztül - persze döntően lenyomja Petit. Németországba költözése óta, Marci egyszerre versenyez a Nagymamával Budapestről és Petivel Sydney-ből egy nagy, globális Grand Prix keretében. Két futam között néha hajlandó azt is elmesélni, hogy "Na mi újság az iskolában?"
Bence eközben kukucsosat játszik, integet, gagyarászik, és belenyomja az orrát a kamerába. Nem ül a gép előtt hosszan, de néha arra jár és beleszól, beleköszön. Mindenesetre a skype-csengésre azonnal felfigyel, illetve a lakás másik végéből odarohan és oldalra billentett fejjel közli, hogy "Pétel?".
Az őszi szünetben, a nagy családegyesítés alkalmával Hünyőknek lehetőségük nyílt, hogy személyesen is próbára tegyék Pétel és Esztel tűrőképességét. Számolatlanul sok emelgetős játékkal, melynek során Bence vezényel "fel!" - "le!" és Peti emel, fel-le. A csúszdán, ugrálóvárban, motoron, mely alkalmakkor Marci segít és elmagyarázza, hogy is kell elvinni két gyereket a játszóházba, Bence viszont nem segít, mert nem jön, nem öltözik és nem akar. A medencében, ahol Bence fél és kapaszkodik őrülten, de nagyon szeretne menni játszani, míg Marci folyton a hideg vízbe vágyik és ő is játszani akar. És persze a Mario Kart élőben, az egyenest Königsteinből szállított kormányokkal, hogy hárman is lehessen játszani. A Pétel meg, hát nem otthon hagyta Sydney-ben a negyedik kormányt?!
Mindenesetre Bencének, aki két hét elteltével biztosan nem ismeri meg újra a ritkán látott ismerősöket, nem tűnik fel, hogy Pétellel nem találkozott úgy nyolc-kilenc hónapja, a repülőtéren szorongatja a lábaszárát (kb a térdéig ér) és Marci is, a maga visszafogott módján régi jó-barátként csüng a nagybátyján, mert hát azért élőben mégiscsak más.

Itthon-otthon - szemelvények

Szerencsére a gyerekeknek nincsenek rossz beidegződéseik, előítéleteik és ítéleteik, így Mártont sem zavarja egyáltalán, hogy "Amikor hazamegyünk Budapestre otthon leszünk" és "Amikor majd hazajövünk Königsteinbe itthon leszünk". Az ember ott van otthon, ahol a kispárnája/alvókája van, és Hünyők ezeket speciel hurcolják magukkal mindenfelé.

Az őszi szünet hazautazása közlekedési eszközök tekintetében vegyesre sikeredett, a család türelmetlenebbik része repülővel indult neki, míg a csomagok a Fekete Sárkánnyal érkeztek, a család tizenórás autóutakat jobban tűrő egynegyedével.

A kétgyerek-egyfelnőttes repülésnek az a nagy előnye, hogy tuti, hogy történik valami kis kellemetlenség, ami valószínűleg a felnőtt utazónak fel sem tűnik, de egy kétéves számára komoly bosszúságot okoz. Ilyen például a fapados terminál, ahol pár négyzetméteren kell osztozni három különböző járat pár száz utasával, egy tax-free-vel és két büfével. Egyáltalán nem lehet rohangálni, mert jobbra a biztonsági kapu van, amin ugye kifelé nem átjárható (befelé is zűrös...), míg balra a három beszálló kapu, amelyeket botor módon mindössze egy kötéllel zárnak le, mintegy jelzésértékűen. A felnőttek ezt különben úgy tűnik értik is. Marad tehát az egyetlen 50 cent meghajtású játékrepülőgép, már amíg az ötvenesek tartanak.

Aztán ott van a repülőtársaságok kedvenc társas(ági) játéka, a beültetek mindenkit a gépbe, mindenki a helyére, öveket becsatolni, asztalokat felhajtani, de nem indulunk el még 20 percig és nem is kapcsolunk be levegő befújást. Ezt a három éven alattiak viszonylag rosszul tűrik, Bence a 10 perces nyugtonlevéssel, rajzolással, énekléssel rekordernek számít a kategóriában. Marci persze inkább segítség, de azért neki is van kabátja, táskája, ő is leejt mindefélét és enne-inna, ezt-azt.

Végül persze mindig elérkezik a leszállás pillanata, sajnos ilyenkor ki kell kapcsolni a dvd lejátszót, ami a füldugulással, beszíjazással, ülésben üléssel együtt nem optimális kombináció. Ezután már csak a csomagra várást kell abszolválni, egyik kézben Bence, a másikkal a bőröndöt leemelni, Mártont győzködve, hogy ne az út közepén ücsörögjön a földön, mert másodpercek múlva fejbe csapja valaki egy bőrönddel.

Megjöttünk, a kinti, boldog világban már vár a felmentő sereg!

Úti csomagok

Marci,saját maga által pakolt úti csomagjának tartalma:
- 1 db sárga műanyag távcső
- 1 pár piros kapuskesztyű
- Kb 3-5 db kisautó
- 1 db képeskönyv  Bence számára
- 1 db újság saját részre
- ismeretlen mennyiségű sós ropi
- nagyobb darabszámban mese-dvd és cd

Bence, Marci által összekészített úti csomagja:
- 7-9 kisautó, döntően a Verdák című film szereplőiről mintázva
- 1 db képeskönyv, közepes állapotban
- 1 db üres ivóka (mert, ugye a repülőgépre nem viszünk folyadékot)
- 1 db Kisvakond
- 1 db elemes fejlámpa

"Én vezetek..."

ÉN lapozok a könyvben, ÉN játszom a játékkal, ÉN nyomom a gombot, ÉN eszem - egyedül, ÉN megyek - egyedül, nem kézenfogva, ÉN kezelem a távirányítót, ÉN építem a legót, ÉN játszom az autókkal - csak, ÉN ülök be az autóba - segítség nélkül, ÉN kapcsolom fel a villanyt, ÉN rajzolok - oda, ahova tetszik, ÉN teszem be a dvd-t a lejátszóba, ÉN kapcsolom ki a készüléket, ÉN veszem ki a nyomtatóból a papírt, ÉN rakom a kirakót, ÉN rúgom a labdát, ÉN nyitom ki a kulccsal az ajtót..., vagy, ahogy Bence mondja: ÉN VEZETEK!

Az iskola

Most már biztos! Megjött A Hivatal értesítése, mely szerint engedélyezték, hogy Márton abba az iskolába járjon, ahova különben hat hete jár. Nagy mázli. Így Marci teljesen hivatalosan is a Gesztenyeliget iskola polgára lett.
Az ominózus iskola Königstein Schneidhain nevezetű részében található, autóval normál esetben 8 percre, tömegközlekedés nincs. A városrész szépséghibája, hogy bár a lakástól légvonalban nincs messze, megközelítéséhez keresztül kell menni a hírhedt königstein-i körforgalmon, ami iskolaidőben egy félórával növeli a menetidőt. Élelmes Magyar Szülők persze már a második napon találtak kiváló alternatív útvonalat, ami 5-10 kilométerrel hosszabb ugyan, de stabilan 15 perc. Történt azonban, hogy a kerülő útvonalat teljes egészében lezárták (ú.n. Vollsperrung), merthogy javítják a magyar-autópálya minőségű burkolatot. Ráfér!
Gesztenyeliget egy négy, egészen pontosan ötosztályos általános iskola, azzal  a különleges koncepcióval felvértezve, hogy a gyerekeknek érdemes átmenetet biztosítani az óvoda és az iskola között, így az első évfolyamos anyagot, két év alatt tanulják meg, mert ötéves korukban kezdik. Úgy tűnik, az is szempont, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, szeressenek bejárni. Sokat játszanak, sokat vannak a parkban, a játszótéren és focizni, és olyan elvetemült tettekre ragadtatják magukat, hogy a különlegesen szép szeptember végén iskola helyett egy hirtelen ötlettől vezérelve kirándulni viszik a gyerekeket. Amíg jó idő van...
Marci általában fél 9-től  fél 1-ig van bent, kivéve, amikor felzárkóztató órája van reggel nyolctól, illetve csak volt, mert az elmúlt hat hét alatt nagyjából behozta a tavalyi éves "lemaradását". Így attól a csekélységtől eltekintve, hogy nem tud németül, már ugyanott tart az anyagban, mint a többi gyerek. Akik viszont nem tudnak magyarul!

Márton kedvence az iskolában az ú.n. hófpauze, ami döntő mértékben különbözik az ú.n. früstükszpauzétól, míg az utóbbi esetén a gyerekek az uzsonnájukat fogyasztják, az előbbi az udvari szünet. Ebben a kétszer esedékes húszperces szünetben a gyerekeket kiterelik az udvarra és ott fociznak, fogócskáznak, rabló-pandúrost játszanak, kocsikkal tologatják, vontatják egymást. Nagy melegben az iskola szökőkútját is beindítják, hogy a tanoncok hűsölhessenek egyet. Ezen alkalmakkor a nebulók alsóneműben, sikoltozva rohangálnak körbe-körbe, míg mások egy-egy törölközőről fekve, napozva nézik az "őrjöngőket".
Vannak persze drámaibb pillanatok is, mikor például kiderül, hogy egy este kamaszok megrongálták az iskolai mászófalat, vagy hogy az iskolában egy kisfiúnak nyomtalanul eltűnt a kártyagyűjteménye - csak nem elvitte valaki! Ilyenkor az igazgatónő összehívja az iskolapolgárokat a nagy előtérbe, a gyerekek leücsörögnek a földre és meghallgatják az aktuális híreket / tanulságokat. Feltehetőleg messzemenő következtetéseket levonva a hallottakból, de mindenesetre osztozva a problémán. Marci ezen esetekben okosan néz, mindenesetre nem valószínű, hogy ő rongálta volna meg a mászókát vagy tulajdonította volna el a kártyákat...

Márton szóbeli kommentárja szerint kedvence mégis inkább az utolsó óra szerdán, amikor az osztállyal a játszótérre mennek focizni.

Háziverseny

A königstein-i háziverseny tulajdonképpen egy ki-tanul-meg-előbb-egy-új-nyelvet verseny. A tét, hogy Bence tanul-e meg előbb magyarul (esetleg németül) vagy Márton németül. Eddig Bence vezet, aki mindent ért és rengeteget beszél, hol értelmes, hol értelmetlen szavakkal, sok összefüggéssel és kevés nyelvtani szerkezettel. Szemben Mártonnal, aki valószínűleg - tanárai szerint - meglepően sok mindent ért (!) , de nem beszél - és ezt nem is kell forszírozni. Mindenesetre Marcinak még vannak esélyei, bár Bence is rohamtempóban fejlődik.
Néhány példa a bábeli zűrzavar bemutatására:

• A családi kirándulások és autózások során Marci a tanítónéni által összeírt szavakat és kifejezéseket gyakorolja, míg Bence mindent szorgalmas szajkó módjára ismétel:

M: - Marci, mi a kolbász németül?
B: - Kóbász?!
m: - Vurszt
B: - Vu


M: - És a sajt?
B: - Szajt?!
m: - Kéze
B: - Ké

• A délutáni séták alkalmával Márton vagy barkochbát játszik vagy ismét az iskolában tanultakat gyakorolja, miközben Bence az erdő terméseivel ismerkedik.

- Nézd Bence, egy toboz.
- Doboz.
- Nem, toboz.
- Jó, doboz.


- Annnyaa! Makk??? Makk? Makk!!! Látó??? Makk.

• Az esti mesélés mostanság a Larousse gyermekenciklopédia cikkeinek felolvasásában merül ki, Márton kifejezett óhajára. Esetenként, ha a praktikum úgy kívánja, Bence is az értő hallgatóság tagja lesz. Ilyenkor, mondjuk a természetről szóló fejezetnél Bence két tejkorty között néha felkiált.

Téma 1: Milyen állatok élnek és milyen erdőben?
- Annyaaa! Fa?
- Igen, Bence fa.
- Jó.


Téma 2: Honnan ered a folyók vize?
- Annyaa! Vizi?
- Igen, Bence, víz.
- Jó


Téma 3:  Hogyan alakulnak ki a nagy viharok, hurrikánok?
- Annyaa! Fú a szé?
- Igen, Bence, fúj a szél.
- Jó


Marci persze szokásos nyugalmával tűr és egészséges humorérzékkel mulat. Lehet, hogy ő már tudja, ki lesz a nyertes...