Mindenki, aki azt állítja, hogy az ötéves óvodásoknak könnyű az élete, szálljon mélyen magába és próbálja meg eldönteni, hogy az óvodai Halloween partira denevérnek avagy csontváznak öltözzön-e!
Ha ez sikerült, szembe lehet nézni a problémával, hogy mi legyen az esetben, ha a világbajnokság végéhez közeledvén, kedvenc Forma 1-es pilótánknak már MATEMATIKAI esélye sincs a világbajnoki cím megnyerésére. Önnön tükörképét szembeköpve (bár ez Bencére jellemző inkább) átáll-e az Ötéves Óvodás valamelyik világbajnok-esélyes, ámde eleddig ellenséges pilóta pártjára.
És ha ez sem lenne elég, kell-e és hogyan lehet palástolni, ha nevezett Ötéves Óvodásnak igencsak megtetszik egy méltán népszerű tévés tehetségkutató tizenegy éves "szopránja". Hogyan lehet elérni, hogy az ember fennmaradhasson legalább Anna daláig, ha az eredményhirdetést nem is várhatja meg, anélkül, hogy bevallaná, hogy miatta kell fennmaradni?!
Nem beszélve az egyik legsúlyosabb kérdésről, miszerint mi legyen akkor, ha az Ötéves Óvodás a vasárnapi meccsnézés közepette, nem ugyanannak a focicsapatnak drukkolna szíve szerint, akinek drága édesapja - teszemazt az emtékának, hanem annak a csapatnak, amelyik nyerésre áll, neadjisten a ferencvárosnak... (hozzátéve, hogy ezen felvetés erősen hipotetikus, ilyen a gyakorlatban sosem fordulhat elő)
Ráadásul a fent felsoroltak még csak a nagyobb kaliberű problémák. Az Ötéves Óvodás ezeken felül is kénytelen szembenézni rengeteg hétköznapinak tűnő, ám korántsem egyszerű dilemmával. Levegye-e például az óráját tornaórán, mikor Dani nem veszi le, holott nem biztos, hogy az óvónénik megengedik, hogy fent maradjon. És ha már egyszer leveszi, bevigye-e a csoportszobába a szekrényre, vagy feltegyük-e inkább az öltözőpolcra, mindkét esetben az elkavarodás fenyegető rémével szembenézve.
Legyen újra ötéves óvodás, akinek van mersze!
2010. november 2., kedd
2010. október 21., csütörtök
Mosógép
Bence egyik legjobb barátja a mosógép, persze szigorúan az elöltöltős, mozizós verzió.
Ha üres és nyitva van a szuper kerek ajtó, beledugja a fejét, majd a fél törzsét is, hogy csak a pelenka és a lábai lógnak ki belőle és odabent karattyol, talán a visszhang tetszik neki.
Ha csukva van az ajtó a gombokat is előszeretettel nyomogatná, de ezt csak titokban, ezt ugyanis nem szabad, annak ellenére, hogy nyomkodásra pirosan és zölden világítanak, villognak - nehéz az ily gonosz szülőkkel...
Ha Bence meghallja, hogy a mosógép mos, beront a fürdőszobába - amit szintén nem nagyon szabad - és odaguggol a gép elé, széttárja a karjait és odabújik az ajtóhoz. A vízszívásnál viszont úgy megijed, hogy nagyot ugrik hátra, amitől zömmel fenékre ül és zavarodottan magyarázni kezd. Mosásnál viszont, ha forog a dob, kopogtat az ajtón és lelkes beszédet tart a környezetének, a gépre mutogatva, kezeit néha széttárva, valószínűleg a ruhák forgásának csodáját ecsetelve.
A centrifugázás persze a legviccesebb, amikor az ember odatapasztja a kezét a géphez, és rázatja magát a nagy hangzavarban.
Kár, hogy a mosógép otthona a tiltott zónában van...
Ha üres és nyitva van a szuper kerek ajtó, beledugja a fejét, majd a fél törzsét is, hogy csak a pelenka és a lábai lógnak ki belőle és odabent karattyol, talán a visszhang tetszik neki.
Ha csukva van az ajtó a gombokat is előszeretettel nyomogatná, de ezt csak titokban, ezt ugyanis nem szabad, annak ellenére, hogy nyomkodásra pirosan és zölden világítanak, villognak - nehéz az ily gonosz szülőkkel...
Ha Bence meghallja, hogy a mosógép mos, beront a fürdőszobába - amit szintén nem nagyon szabad - és odaguggol a gép elé, széttárja a karjait és odabújik az ajtóhoz. A vízszívásnál viszont úgy megijed, hogy nagyot ugrik hátra, amitől zömmel fenékre ül és zavarodottan magyarázni kezd. Mosásnál viszont, ha forog a dob, kopogtat az ajtón és lelkes beszédet tart a környezetének, a gépre mutogatva, kezeit néha széttárva, valószínűleg a ruhák forgásának csodáját ecsetelve.
A centrifugázás persze a legviccesebb, amikor az ember odatapasztja a kezét a géphez, és rázatja magát a nagy hangzavarban.
Kár, hogy a mosógép otthona a tiltott zónában van...
2010. október 5., kedd
2010. október 3., vasárnap
Márton gyanakszik...
"Apa, kicsit azért fura a fociban, hogy mindig én nyerem az elsőt, te a másodikat és én a harmadikat, nem?!'
2010. szeptember 25., szombat
Marci aranyköpései VI.
- A babák hogy köszönnek? Mindig úgy, hogy pá-pá? Mert az inkább olyan elköszönős.
- Tévéreklám: "Ha már elmúltál 18, de még nem vagy 30, jelentkezz az xy műsorba" m:"Anya, te nem fogsz jelentkezni, mert már több vagy, mint 30, ugye?"
- Apa, te legyél a Vasas, én meg a Diós Györggyel vagyok.
- Apa, gyere! Tata Banya játszik Györggyel.
- Elaludtam, mint a parázs.
- "Apa, játsszunk ma IGAZI focit." - "De Marci, csak ketten vagyunk!" - "Na jó, de lesni azért tudunk!"
- Állatkertben: "Anya, nem látom a medvét, pedig a medvék nem alszanak őszi álmot!" - "Nem, a medvék téli álmot alszanak." - "Aha, akkor biztosan lelőtték..."
2010. szeptember 10., péntek
Márton és a zsidóság
Helyszín: Hessenpark, skanzen Németországban
- Látod, Márton, ez egy zsinagóga, egy zsidó templom. Nem kereszt van rajta, hanem csillag.
Felismered valamelyiket a betűk közül? Ugye nem? Képzeld el, ezek másmilyen betűk és nem is balról jobbra (erről arra), hanem jobbról balra kell olvasni (arról erre).
És képzeld, ez egy olyan templom, ahol az emberek nem leveszik a sapkájukat, hanem felveszik, ha bemennek.
Jegyezd meg, úgy hívják, hogy zsinagóga.
Két nappal később
- Anya, hogy is hívják azt a házat, amit láttunk?
- Nem tudom. Melyik házat?
- Hát azokét, akik mindent fordítva csinálnak.
BÚÉK!
- Látod, Márton, ez egy zsinagóga, egy zsidó templom. Nem kereszt van rajta, hanem csillag.
Felismered valamelyiket a betűk közül? Ugye nem? Képzeld el, ezek másmilyen betűk és nem is balról jobbra (erről arra), hanem jobbról balra kell olvasni (arról erre).
És képzeld, ez egy olyan templom, ahol az emberek nem leveszik a sapkájukat, hanem felveszik, ha bemennek.
Jegyezd meg, úgy hívják, hogy zsinagóga.
Két nappal később
- Anya, hogy is hívják azt a házat, amit láttunk?
- Nem tudom. Melyik házat?
- Hát azokét, akik mindent fordítva csinálnak.
BÚÉK!
2010. szeptember 4., szombat
Márton, a nagyágyú
Bodeni-tói megfázása óta Márton kissé süket lett. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Ha nem arra fordul, ahonnan szólnak hozzá, észre sem veszi, hogy valaki beszél. A tévét állandóan hangosítani kell. Ha nyilvánvalóan hozzá beszélnek, akkor vagy visszakérdez kétszer (Miii? - Nem mi, hanem tessék!) vagy az adott szituáció alapján megtippeli, hogy miről is lehet szó. Így fordulhatnak elő a következőhöz hasonló párbeszédek:
Este az ágyban, M az ajtóból elköszön: "Szia, Marci, jó pihenést", mire Márton: "Igen, csukd be!"
Ezek utólag ugyan viccesek, de menet közben kicsit aggasztóak. Mindenesetre az ügy megért egy Bethesda-menetet: fülorrgége - audiológia - fülorrgége - röntgen - fülorrgége -> másfél óra (szerencsére Bence nélkül). Az audiológus szerint Marci úgy hall, mintha épp vízből bukkant volna elő. A diagnózis középfül- és arcüreg gyulladás. Se láz, se fájdalom, se takony... teljesen látens középfülgyulladás, egy közepesen süket szülő tán észre sem veszi...
Az eredmény óvodamegvonás és egy rakat gyógyszer, hogy jól kioltsák egymás (mellék)hatásait.
Egy gyerek gyógyszerezése persze nem úgy néz ki, mint egy felnőtté, hogy bekapom, lenyelem, megiszom, bedöntöm és kész. Marci granulátum-bevétele megközelítőleg 10-15 perc: "Idd meg, nincs rossz íze.", "Idd már, így sosem fog elfogyni!", "Igyad, almalé, nem érezni mást benne!", "Idd meg, így nem fogsz meggyógyulni!" és végül "Addig nem kapsz reggelit, míg meg nem iszod". Mindez háromféle gyógyszerrel, naponta kétszer. Ezen kívül már csak az antibiotikum kiszipkázása és az orrcsepp háromszori "túlélése" a napi rutin, persze nem mindegy, hogy mi van evés előtt, után és étkezések között - kell a napirend a hűtőszekrény ajtajára! Ha minden megvan, jöhet az infralámpa, szigorúan nem levegőre menés előtt, a "ne nyisd ki a szemed", "ne hajolj túl közel", "ne menj túl messze" utasítás-sorozat gyakori ismételgetése mellett.
Ezután Bence napi 3-5-szöri spriccelés, lefogás, orrszívás, orrcsepp tortúrája már csak hab a tortán...
Mindehhez - szerencsére - egyiken sem látszik semmi egyéb tünet, csak az ősz jött meg.
Este az ágyban, M az ajtóból elköszön: "Szia, Marci, jó pihenést", mire Márton: "Igen, csukd be!"
Ezek utólag ugyan viccesek, de menet közben kicsit aggasztóak. Mindenesetre az ügy megért egy Bethesda-menetet: fülorrgége - audiológia - fülorrgége - röntgen - fülorrgége -> másfél óra (szerencsére Bence nélkül). Az audiológus szerint Marci úgy hall, mintha épp vízből bukkant volna elő. A diagnózis középfül- és arcüreg gyulladás. Se láz, se fájdalom, se takony... teljesen látens középfülgyulladás, egy közepesen süket szülő tán észre sem veszi...
Az eredmény óvodamegvonás és egy rakat gyógyszer, hogy jól kioltsák egymás (mellék)hatásait.
Egy gyerek gyógyszerezése persze nem úgy néz ki, mint egy felnőtté, hogy bekapom, lenyelem, megiszom, bedöntöm és kész. Marci granulátum-bevétele megközelítőleg 10-15 perc: "Idd meg, nincs rossz íze.", "Idd már, így sosem fog elfogyni!", "Igyad, almalé, nem érezni mást benne!", "Idd meg, így nem fogsz meggyógyulni!" és végül "Addig nem kapsz reggelit, míg meg nem iszod". Mindez háromféle gyógyszerrel, naponta kétszer. Ezen kívül már csak az antibiotikum kiszipkázása és az orrcsepp háromszori "túlélése" a napi rutin, persze nem mindegy, hogy mi van evés előtt, után és étkezések között - kell a napirend a hűtőszekrény ajtajára! Ha minden megvan, jöhet az infralámpa, szigorúan nem levegőre menés előtt, a "ne nyisd ki a szemed", "ne hajolj túl közel", "ne menj túl messze" utasítás-sorozat gyakori ismételgetése mellett.
Ezután Bence napi 3-5-szöri spriccelés, lefogás, orrszívás, orrcsepp tortúrája már csak hab a tortán...
Mindehhez - szerencsére - egyiken sem látszik semmi egyéb tünet, csak az ősz jött meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)