Márton gyanakszik...

"Apa, kicsit azért fura a fociban, hogy mindig én nyerem az elsőt, te a másodikat és én a harmadikat, nem?!'

Marci aranyköpései VI.

• A babák hogy köszönnek? Mindig úgy, hogy pá-pá? Mert az inkább olyan elköszönős.
• Tévéreklám: "Ha már elmúltál 18, de még nem vagy 30, jelentkezz az xy műsorba" m:"Anya, te nem fogsz jelentkezni, mert már több vagy, mint 30, ugye?"
• Apa, te legyél a Vasas, én meg a Diós Györggyel vagyok.
• Apa, gyere! Tata Banya játszik Györggyel.
  
• Elaludtam, mint a parázs.
• "Apa, játsszunk ma IGAZI focit." - "De Marci, csak ketten vagyunk!" - "Na jó, de lesni azért tudunk!"
• Állatkertben: "Anya, nem látom a medvét, pedig a medvék nem alszanak őszi álmot!" - "Nem, a medvék téli álmot alszanak." - "Aha, akkor biztosan lelőtték..."
  

Márton és a zsidóság

Helyszín: Hessenpark, skanzen Németországban

- Látod, Márton, ez egy zsinagóga, egy zsidó templom. Nem kereszt van rajta, hanem csillag.
Felismered valamelyiket a betűk közül? Ugye nem? Képzeld el, ezek másmilyen betűk és nem is balról jobbra (erről arra), hanem jobbról balra kell olvasni (arról erre).
És képzeld, ez egy olyan templom, ahol az emberek nem leveszik a sapkájukat, hanem felveszik, ha bemennek.
Jegyezd meg, úgy hívják, hogy zsinagóga.

Két nappal később

- Anya, hogy is hívják azt a házat, amit láttunk?
- Nem tudom. Melyik házat?
- Hát azokét, akik mindent fordítva csinálnak.

BÚÉK!

Márton, a nagyágyú

Bodeni-tói megfázása óta Márton kissé süket lett. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Ha nem arra fordul, ahonnan szólnak hozzá, észre sem veszi, hogy valaki beszél. A tévét állandóan hangosítani kell. Ha nyilvánvalóan hozzá beszélnek, akkor vagy visszakérdez kétszer (Miii? - Nem mi, hanem tessék!) vagy az adott szituáció alapján megtippeli, hogy miről is lehet szó. Így fordulhatnak elő a következőhöz hasonló párbeszédek:
Este az ágyban, M az ajtóból elköszön: "Szia, Marci, jó pihenést", mire Márton: "Igen, csukd be!"
Ezek utólag ugyan viccesek, de menet közben kicsit aggasztóak. Mindenesetre az ügy megért egy Bethesda-menetet: fülorrgége - audiológia - fülorrgége - röntgen - fülorrgége -> másfél óra (szerencsére Bence nélkül). Az audiológus szerint Marci úgy hall, mintha épp vízből bukkant volna elő. A diagnózis középfül- és arcüreg gyulladás. Se láz, se fájdalom, se takony... teljesen látens középfülgyulladás, egy közepesen süket szülő tán észre sem veszi...
Az eredmény óvodamegvonás és egy rakat gyógyszer, hogy jól kioltsák egymás (mellék)hatásait.
Egy gyerek gyógyszerezése persze nem úgy néz ki, mint egy felnőtté, hogy bekapom, lenyelem, megiszom, bedöntöm és kész. Marci granulátum-bevétele megközelítőleg 10-15 perc: "Idd meg, nincs rossz íze.", "Idd már, így sosem fog elfogyni!", "Igyad, almalé, nem érezni mást benne!", "Idd meg, így nem fogsz meggyógyulni!" és végül "Addig nem kapsz reggelit, míg meg nem iszod". Mindez háromféle gyógyszerrel, naponta kétszer. Ezen kívül már csak az antibiotikum kiszipkázása és az orrcsepp háromszori "túlélése" a napi rutin, persze nem mindegy, hogy mi van evés előtt, után és étkezések között - kell a napirend a hűtőszekrény ajtajára! Ha minden megvan, jöhet az infralámpa, szigorúan nem levegőre menés előtt, a "ne nyisd ki a szemed", "ne hajolj túl közel", "ne menj túl messze" utasítás-sorozat gyakori ismételgetése mellett.
Ezután Bence napi 3-5-szöri spriccelés, lefogás, orrszívás, orrcsepp tortúrája már csak hab a tortán...
Mindehhez - szerencsére - egyiken sem látszik semmi egyéb tünet, csak az ősz jött meg.

Paleontológia

Á.G.-nek ajánlva

Kicsit rejtélyesnek tűnő okoknál fogva, az óvodáskorú fiúgyermekek nagy része bizarr vonzalommal viseltetik a dinoszauruszok iránt. Mártont jó darabig elkerülte a kísértés, annak ellenére, hogy legjobb barátja, Barnus igencsak szenvedélyesnek mondható viszonyban állt az őshüllőkkel. Kívülről tudta a latin elnevezésüket - bár gyaníthatóan más nyelven nincs is elnevezésük - hogy mit ettek és mekkorák voltak.
Frankfurti kirándulásunk alkalmával azonban Marci az előzetesen vártnál nagyobb lelkesedést tanúsítva kapva-kapott a lehetőségen, hogy nagy-nagybátyja társaságában (némi anyai támogatással) megtekintse a grosse dinoszaurusz kiállítást .
Ez a program különben egy halandó (értsd nem kifejezetten természettudós beállítottságú) ember (értsd kísérő) számára nem kis kihívást jelent. Nem könnyű okosakat mondani olyasmiről, amiről valójában fogalmunk sincs, maximum a józan ész határain belül találgatni tudunk. Gabi mindenesetre hősiesen végighallgatta a német audio-guide útmutatásait, hogy aztán releváns információval tudjon szolgálni a kiállított csontvázak / rekonstruált dinoszauruszok viselt dolgairól, megtalálási helyéről és körülményeiről, némileg zömített verzióban. Márton eközben lelkesen rohangált csontváztól csontvázig, újabb és újabb számokkal előállva, hogy mit kell majd meghallgatni. Gyaníthatóan a 200 millió évvel ezelőtt kitétel súlyával nem volt tisztában.
A látogatást mindenesetre gyakorló paleontológusokat megszégyenítő következtetéssel zárta kis felfedező csapatunk, miszerint a hosszú nyakú magasak növényevők, a rövid, izmos nyakú, két lábon álló, nagy-fogúak a húsevők.

Bence, a természettudós

Bence valahol a fizikai és a biológiai érdeklődés között hezitál mostanában.
Természetesen rendkívüli módon érdekli minden ami mozog, pláne ami él is és észre is vesz mindent.
Nagyon érdekli a zamárdi-i szomszéd ugató, rohangáló kutyája, folyamatosan az ajtóra mutogat és odarohan, ha meghallja az ugatást, hangos vává felkiáltással.
Imádja a csorgó vizet és a hangját, a zuhanyt, a kannát, a kispoharat.
Minden, a nyaralónál elhaladó, vonat hangjára felfigyel és mutatóujja határozott feltartásával jelzi, hogy ábbá.
A Balatonban fürödve a nádas felől szálló madarakat kutatja és mozgásukat hangos bábá felkiálltásokkal kommentálja.
A hirdetéseket húzó repülőgépek hűlt helyét sokáig mutogatja minden arra járó tudatlannak.

Mégis legvalószínűbb, hogy antilopológus lesz belőle. A veszprémi állatkertben sok tízpercet töltött - teljes extázisban - az antilopok ketrece mellett, a babakocsiban ücsörögve, lelkesen beszélgetett és kiabált velük (nyilván köztük is vannak süketebbek), magyarázott szakadatlan, az állatok meg odagyűltek és hallgatták, néha talán bólogattak is. Egy idő után a látogatók már nem is az állatokat nézték...

Zamárdi

Abból is látszik, hogy a srácoknak majdhogynem olyan szomorú gyerekkoruk van, mint szüleiknek volt, hogy az ovi-szünet egy részét, sőt már a szünet előtti heteket a Balatonon kell átvészelniük.
Nagyon fura helyzet, ha az embert ismeretlen ismerősök lépten-nyomon nevén (!) szólítják (hogy honnan emlékeznek?!) és közlik, hogy jé, akkora voltál mint a gyerekeid, mikor itt nyaraltatok a nagymamával. A jelenlévő Márton mondjuk ezt abszolút nem érti, de nagyon kedvesen mosolyog a nénikre, bácsikra.
Aztán a séta közben megtudja - nyilván őrülten érdekli - hogy anya ebbe a trafikba járt Judittal Népszabadságért a sánta bácsihoz; hogy itt volt a kis közért, ami közelebb van, mint a nagy közért, ezért sokkal jobb; hogy a Rózsa utcában kicsit vizes volt a fagyi, de legalább csak egy utcányira volt; hogy itt és itt veszett el a gumicsónak-pár egy darabja és a nagymama (dédi) nagyon mérges volt miatta; hogy itt volt a homokozó, amíg az első szomszéd orvul ki nem sajátította a területet; hogy még látszik a helye, ahol Tomi és Peti kalapáccsal leverték a falat (szintén az első szomszéd, úgyhogy utólag úgy kell neki); hogy az Orosz-Tóthéknál, a kék házban, mindig volt cukorka; hogy a wc helyén bunker volt és a konyhapult helyén fal és így tovább.
Az érdekesség, hogy Marci és Bence azt fogják majd mesélni a gyerekeiknek, hogy a Nagypapa medencét építtetett a teraszba, amiben vízilabdázni lehet, csak az építő bácsik kicsit lassúak voltak; hogy a bácsi, aki a parabolát szerelte beállított négy gyerekadót és tökéletes vételben lehet nézni a forma 1-et és a vb-t; hogy anya mobil-internetje lassú volt és ez sok bosszúságot okozott az internet bankban; hogy patront kellett szerezni a nyomtatóba Siófokon, és alig találtunk; hogy itt volt a Patkó büfé és Marci ennél a padnál verte ki a fogát háromévesen; hogy az olasz fagyizóval szembeni gépi fagyi az igazi, csak nagy tölcsérben kell kis adagot kérni, stb...
Egy dolog azonban biztosan örök, e téren az emlékek és a tapasztalatok megegyeznek: a nagy közért egy ötévesnek igenis messze van gyalog!!!