Bence, a gourmet

Mostanában kezdi Bence bővíteni az eddig reszelt almából álló repertoárját. A doktornéni és a védőnő nyomatékos tanácsára bébi a bio-vegán étrend kombinációt választotta (nem számítva persze az anyatejet, amely esetben az ember hajlamos azzal hízelegni magának, hogy az nem állati fehérje, bár növényinek biztosan nem mondható)
Így télvíz idején a melegházi, nitrátos répa és krumpli helyett Bence inkább a bio zöldségeket preferálja, illetve az ezekből készült bébiételt. Ez eddig nem a legolcsóbb verziója a gyereketetésnek, szerencse, hogy a mélyhűtőben nyár óta tárolt őszibaracknak is nagy a sikere. Érdekes módon a cukkinis krumpli és a brokkolis krumpli közül a brokkolis a nagyobb favorit (ebben a választásban nem apjára üt), annak ellenére, hogy a kétféle bébiételnek, a külső, avatatlan szemlélő számára, teljesen ugyanolyan íze van.
Bence a kanál intézménye iránt is korának megfelelő érdeklődést mutat, nagy lelkesedéssel próbálja a főzeléket a szemébe dugdosni, illetve leszedni a papit és azt inkább kézzel a szájába juttatni. Ha meg már egyszer bejutott egy adag, az komoly csócsálásnak van kitéve, ki-be ki-be, majd kis utántömködés. Végül is egy ilyen főzelékféle trutymákot jól meg kell rágni.
Azért figyelembe véve Márton rajongását a ropogós (értsd: rántott) húsi iránt, van remény, hogy Bence ballagási menüje sem bio-céklasaláta lesz.

U.I.: Feltétlen várjuk azon szülők jelentkezését, akiknek nincsen nagyon helyes, maszatos képük gyermekükről.

Baba a gardróbban

Pomázon, a Huszár utca 13-ban, a második emeleten, az előszobai tükrös gardróbban lakik egy nagyon szimpatikus, mosolygós baba. Igaz, hogy Szimpatikus Baba nagyon félénk, ritkán bújik elő, akkor is csak, ha Bence hívja. Akkor jön elő, mikor Marci oviba indul, ha valaki csönget, néha, ha Anya telefonál. Ha a család elindul valahova vagy megérkezik valahonnan Szimpatikus Baba biztosan az előszobában búcsúzik és köszönt.
Szimpatikus Babának Bence a legjobb barátja, és viszont, így mindent együtt csinálnak. Szimpatikus Baba nevet, ha Bence nevet, hangtalanul kiabál, ha Bence sikongat és olykor nyálas kézzel ütögeti a tükröt - belülről.
Bence nagyon elégedett új barátjával, lelkesen üdvözli, ha az megjelenik, dobolnak az ajtón két oldalról és nagyokat nevetnek együtt. Nagy szerencse, hogy ilyen jól megértik egymást, hamár úgyis lakótársak.

Bence kedvenc műsora

... amikor a fekete képernyőn kis, színes Windows XP ikonok ugrálnak...

Kukucs

Az utóbbi időben Bence belépett a kukucs-imádók méltán népes táborába. Ez sok szempontból nagyon praktikus, de legfőképpen rendkívül vicces. Reggelente, két fogát kivillantva, hatalmas vigyorral várja a fürdőszoba ajtó előtt, hogy valaki bemenjen, kijöjjön, lengesse az ajtót, ezáltal egyszer csak megjelenve az ajtónyílásban közölje, hogy kukucs. Karlengetés, kacagás.
Esténként Marci a pelenkázóasztal mellől dobálja a fejére a pelenkát, rosszabb esetben a fémcsatos rugdalózót, amit Bence hatalmas kapálózás közepette leépít magáról, mire Márton lelkesen közli, hogy kukucs - hatalmas nevetés mindkét fél részéről. Az a jó az ötévesekben, hogy végtelenszer meg tudják ismételni a félévesek által olyannyira kedvelt vicceket. Ez különösen jól jön hosszabb vagy nyűgösebb autóutak, illetve várakozások alkalmával.
Külön praktikum, hogy a kukucs játéknak létezik virtuális válfaja is. Ha az ember teszemazt Ausztráliában van, csak leül a notebook elé és azt lengeti fel-le, hogy mikor újra és újra előbukkan az ellen-monitoron vigyorogva közölje, hogy kukucs.
Bencének mindegy, őt minden megoldás érdekli.

Marci aranyköpései IV.

• Akkor tehát összesen három finn van. Kovalainen, Raikkonen és a Mikulás.
• Tipli a füledbe.
• A Kisjézus egy aranyalma, konkrétan.
• Ne vegyétek már be folyton, amit mondok. Csak viccelek!
• Petyk (pech)
• Kohala (koala)
• A: "Ez az adventi naptár úgyis miniatűr." M: "Nem baj, én jól tűröm az adventi naptárakat."
• Nem hagyom magam cserben
• Majd visszahálálom magam
• M: "Elneveztem Bence méhecskéjét Züm-zümnek." A:"De az egy lepke." M:"Akkor legyen lepk-lepk."
  

Bence foga(i)

Ahogy azt a doktornéni megjósolta, valamivel karácsony után kijöttek Bence első kettő fogai, az alsó első kettő. Kicsik, recések, de a mieink. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy ezzel nyálának folyamatos csorgatásával felhagyott volna, sőt, beleerősített. Mindenesetre e két utóbbi foggal Marci és Bence összesen és átlagosan megfelelő számú foggal rendelkezik.

Monopoly

Az életre nevelést, mint ez köztudomású, nem lehet elég korán kezdeni. Mivel Mártonnak amúgy is komoly affinitása van a társasjátékok, kártyák, memory-k és kirakók iránt, karácsonyra Editmamától Junior Monopoly-t kapott. (létezik bébi is, de ez a stáció ezúttal kimaradt - Bencét pedig még éretlennek nyilvánítottuk a dobókocka kezelésére). Így aztán december 26-a óta a család minden errefelé, vagy Ausztriában megforduló tagja töretlenül felvásárol, fizet és csődbe megy.
A kiskorú verzió lényege, hogy a releváns mezőre lépve gyerekekhez kapcsolódó helyszíneket és szolgáltatásokat kell vásárolni (bábszínház, sétarepülés, dodzsem, vízi csúszda, stb.), majd, ha a játékostárs belelép, fizet. Kis házi kapitalistánk imád mindent felvásárolni, mohón gyűjti a pénzt, figyelemmel kíséri, hogy kinek hány hármasa, négyese és ötöse van, morgolódik, ha Cukrászdába kell mennie és ezért kimarad a dobásból, és időről-időre barométerként jelzi, hogy szerinte ki fog csődbe menni. A legjobban persze annak örül, ha ingyen pénztárbódét nyer a szerencsekártyák segítségével, illetve, még inkább, ha a játékostárs véres verítékkel megszerzett pénztárbódéját sajátjára cserélheti - szintén szerencsekártya segítségével. Ilyenkor kaján vigyorral a szája szélén közli, hogy "Nem fogsz örülni, de nincs mit tenni". Sajnos előfordul, hogy kizsákmányolóból kizsákmányolttá lesz, mikor az ominózus szerencsekártyát más húzza és az ő pénztárbódéja esik áldozatul. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemébe (bár igyekszik férfiasan tartani magát), esetleg rácsap az asztalra és elfúló hangon közli, hogy "a csudába". Más esetben harciasan felkiált, hogy "Majd én is jól leveszem a tiédet!" - elvégre szemet, szemért...
A felnőtt játékostársaknak mindenesetre vajmi kevés befolyásolási lehetősége van a játék kimenetelére. Némi rutinnal azt már sikerült kiokumulálni, hogy hogy lehet elkerülni, hogy érzékeny lelkű karvalytőkésünk csődbe menjen, de túl nyilvánvaló csalás nélkül nem lehet elérni, hogy ő nyerjen, értsd; abban az időpillanatban, amikor valaki más csődbe megy, neki legyen a legtöbb pénze. Így jobbára az előkelő második hely jut neki a kis családi versengés-sorozatban - illetve, ha már nagyon vészesnek tűnik a helyzet, még mindig ott a felajánlott döntetlen lehetősége.