Bence és a csendespihenő

Tekintettel a nem könnyű hétvégére és az utóbbi pár nehéz éjszakára, Bence délutáni "csendespihenőzőjéhez" (Márton után szabadon) csatlakozni jó ötletnek tűnt, annak ellenére, hogy rendes htb anyuka ilyet nyilván nem tesz. Parancsra aludni különben sem egyszerű, de a szükség nagy úr, a nagy szükség még nagyobb.
Bence le is feküdt, el is aludt, közben volt még némi pakolnivaló, mosogatás, telefon, egyebek, de aztán irány az ágy. 10, azaz tíz perc múlva motozás, nyökögés hallik - hátha még a cumival menthető az ügy - ágyból ki, cumi be, ágyba vissza - alvás! Öt perc elteltével ugyanez. Aztán megint.
Ok, taktikát váltunk, Bence beköltözik a franciaágyba (szerencsére forogni még ugye nem tud), majd a meleg takaró-tejszag-anya szentháromság visszaaltatja. Bence ettől természetesen őrült lelkes lesz, be nem áll a szája, mondja, mondja, közben rötyög saját viccein és persze koordinálatlanul kalimpál kezével, lábával.
Majd egyszercsak csend és nyugalom - kiörömködte magát és elaludt talán. De nem, kiderül, hogy csak koncentrált - ez később a félreérthetetlen hangokból és illatokból egyértelműnek látszik. Ágyból ki, pelenkacsere - Bence örül, ágyba vissza, utolsó kísérlet. Marci különben is nemsokára hazaér.
Bence remekül érzi magát, hangosan cuppog - ez jó, hátha ettől elalszik. Aztán egyszer csak, nagyon kedvesen, nyáltól csöpögő öklöcskét dug hálótársa szájába.
Ez vetett végleg véget a csendes pihenőnek.

Bence tanulmányai 2

A következő nagy attrakció, aminek megfigyelésével a család elfoglalja magát, hogy Bence mikor fog teljes tudatossággal megfogni valamit. Értsd: meglátja, kiszemeli, akarja, kinyújtja a karját, megragadja (nem engedi), majd magához húzza.
Gyaníthatóan erre addig nem kerül sor, amíg rá nem jön, hogy a folyamatosan mozgó két hajlítható, duci rúd végén az öt-öt vastag kis pálcikában végződő ügyes szerkezet hozzá tartozik, sőt, irányítani is lehet.
Egyelőre ott tart, hogy kalimpálás közben esetenként beleütközik valamibe - ez általában eléggé meglepi, de reprodukálni nem tudja. Arra is rájött már, hogy mindkét két keze nagyon érdekesen mozog, nagyon finom, és pont praktikusan befér a szájába - mindkettő! Ha véletlenül sikerül elkapnia valamit, ami "arra jár", azt villámgyorsan a szájába tömi (elsősorban a ruhaneműt). Sose lehet tudni, éhen halni azért nem kell!
Arra viszont még nem jött rá, hogy ha valamire szemet vet, a megszerzés legjobb módja a megragadás, egyelőre inkább a fejét próbálja közelebb juttatni. Feltételezhetően be akarja kapni.

Bence videóüzenete a Nagyvilágnak

Bence tanulmányai 1

Míg Marci jógázik és nemfocizik, Bence a hasra fordulás művészetét gyakorolja - lelkesen. Eddig odáig jutott, hogy hanyatt fekvésben hátraszegi a fejét, annyira, hogy a "golyóbis" oldalra forduljon. Aztán az egyik lábát általveti a másikon - ilyen combok esetében ez nem is annyira egyszerű - és ugyanezen oldali karját keresztbe helyezi, mindezektől a popsija is kicsit megbillen, miközben maga alá gyűri az alsó oldali lábhoz tartozó kart. Innen hiányzik még egy nagyobb löket, hogy sikerüljön az átbillenés, azután már csak az alsó karját kellene kibányásznia maga alól és kész is lenne - de erre még várni kell. Addig is szorgalmasan gyakorol - fej hátravetés, lábátvetés, kar keresztbe, lendület, és puff, vissza a hátára. Ezt a sorozatot úgy 10-15-ször tudja ismételni, mielőtt végleg begurul, ekkor egy kis popsitolással lehet segíteni a lendületvételen, hogy ne adja fel a csüggedést.

Marci aranyköpései II

• Bence sírdogálni kezd a kocsiban, mire Márton: "Van vele gondod elég, mi?!"
• "De ha nem vesztek nekem James-t, akkor most mihez kezdjek nélküle?"
• "Bencének adom a kisvakondot, szegény már annyi hétvégét töltött vakond nélkül"
• "Mi volt ma az ebéd az oviban?" - "Leves, amit bezzeg én nem szeretek!"
• Bence most unta meg a sajtot. (értsd banánt)
• "Én már elég nagy vagyok, leér a lábam a földig" - "Ha nem érne le a lábad madár lennél" - "De én embernek születtem"
• "Anya, teszel tejet a kulacsomba?" - "Kulacsba nem lehet tejet tenni." - "Nem anyatejet! Olyan tejet, amit EMBEREK isznak."
• "Ha majd megint allergiás leszek, beteszed nekem a Micimackót?" (ezt mi sem értjük...)
  

Mahatma

Márton tegnap egész este a lótuszülést gyakorolta, majd az esti mesét is ebben a pozitúrában "fogyasztotta" az ágyában.
Ennyi, no comment....

Bence viselt dolgai

Azoknak, akik keveset látják, úgy érzik, hogy keveset látják, vagy még nem is találkoztak vele...

Nem állíthatjuk, hogy Bencének az elmúlt nem egészen négy hónap alatt kialakult volna a teljes személyisége, kiemelkednének erősségei és gyengeségei, felmérhetők lennének képességei vagy akár lenne következetes napirendje. Mégis vannak dolgok, amikhez sziklaszilárdan tartja magát, amiket kedvel és amiket nem.
Elég régóta (amennyiben összéletkora ezen kitételt megengedi) a reggeli ébredés után egy-másfél órával visszaalszik; este hat és hét között rossz kedve van és semmi nem elég jó neki; viszont este nyolctól reggel ötig alszik (ez azért rendes dolog nagyon).
Szinte mindig ordít, ha autóba rakják - gyaníthatóan a hátrafelé utazás nem tetszik neki - márpedig ez mindennapos ügy. Nagyon kedveli viszont a zenélő készségeket, elsősorban a pelenkázó asztal fölötti vonatos lámpa énekét. A pelenkázó asztalon különben is mindig széles jó kedve van, bármilyen nyűgösen kerül is oda. Van valami a szélső tetőablak belső oldalán, ami felnőttek számára nem látható, de csecsemők számára őrületesen vicces látvány. Bence szinte minden alkalommal ezt a pontot fixírozza és hatalmasakat kacag vagy önelégülten vigyorog, ez a valami majdnem olyan vicces, mint a "gö".
Szókincse különben még mindig ebből az egy szótagból áll, de ezzel mindent el tud magyarázni, sokszor hosszas fejtegetésekbe bonyolódik, elsősorban M hasán fekve - úgy látszik apja érti meg igazán.
Amióta nem hideg a víz amiben fürdetjük (első két nap), ezt is szereti, óriásiakat rúg a műanyag kádba, néha kurjongat is, és kezét, lábát szimmetrikusan rángatja.
Buzz továbbra is jóbarát, de mostanában Keljfel Jánossal is haverkodik, cumik terén nem válogatós.
Összességében rendkívül kooperatív, rendeltetésszerűen működő bébi, az éheztetést viszont továbbra sem bírja.