Szülői értekezlet

Önmagában a tény, hogy az embernek gyereke van kezdetben meglehetősen szokatlan. Ennél talán csak az lehet szokatlanabb, ha az ember gyerekének van gyereke, de ez egy másik blog tárgya. Ezzel a problémával egyelőre nem foglalkozunk.
Az egyik legmegdöbbentőbb szembesülés a szülői mivolttal mindenesetre az, amikor az ember (lánya) szülői értekezleten találja magát - mint szülő. "Öreg" motorosok lévén a csütörtöki persze nem az első eset volt eddigi óvodai életünk során, de az első, hogy nem mini ikeás székeken guggoltunk. Persze a szuper felnőtt kerti székig eljutni nem ennyire egyszerű, az első feladat a két gyerek lepasszolása volt. Szerencsére nagyszülői segíteniakarásban nincs hiány, a prés utcai kontingens vállalta a feladatot - lehet, hogy többet nem fogják... Két gyerek, az nem egy gyerek.
Bence hozta késő délutáni formáját és nem leplezte a helyzettel szembeni elégedetlenségét, azaz, hogy a tejleadó szolgálat öt méternél messzebb került, annak ellenére, hogy némi muníciót kapott az ügyeletes személyzettől, csakhogy a közvetlen éhhalált elkerülje. Ehhez képest Márton fél délutánon át tartó bicikliztetése, egy markolóautó összeszerelése és némi mese felolvasása könnyű esti szórakozás.
A szülői értekezlet amúgy remek volt, ismét kiderült, hogy a gyermekeket ingerszegény környezetben, zsarnokok nyomorgatják egész nap. Okulásul Márton heti programja:
H: jóga (!), környezetismeret, vizuális nevelés - magyarul rajz
K: festés, angol, ének-zene, úszás
Sz: matek, lovaglás
Cs: kézimunka, torna, angol, néptánc
P: mese/vers, anyanyelvi és vizuális nevelés
Síelés csak télen lesz.
Mindezt természetesen a differenciált oktatás keretein belül, mivel több korcsoporttal kell foglalkozni, különböző szinteken. Nagy dolog a modern pedagógia!
A gyerek mindenesetre remekül mulat, reggelente vissza se néz mikor elköszön és vasárnap örül, hogy másnap hétfő van - és ez a lényeg. (ráadásul fenemód okos is lesz közben)
"Már most látszik rajta, hogy milyen okos. Ha megnő biztosan tudni fogja, hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért, hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyőző végül is kinek van igaza, és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre, hanem meg is nyeri." (Janikovszky Éva)

Sándor Csikar

Hát nem! Egyelőre biztos nem. Kivéve, ha az első edzésén Csikarnál is eltört a mécses - párszor, akkor még lehet.
Nem mintha baj lenne, de Márton nem kitörő lelkesedéssel vett részt élete első - most úgy áll a dolog, hogy utolsó is, tehát összesen kettő, foci edzésén. Az sem használt, hogy az egész kiscsalád összekapta magát és, mint este, utólag kiderült, erején felül próbálkozott. M a klaviatúrát öt nulla nullakor eldobva végigszáguldott a teljesen lezárt városon, hogy hatra a tett színhelyére érjen. Mi Bencével elmentünk az óvodába, majd Mártonnal kiegészülve a Postára és vásárolni, hogy elüssük az időt valami hasznossal hatig. Eddig sikerült. Ezután New York érintésével megtaláltuk a focipályát, majd az aznapi harmadik babakocsi ki-be, gyerekek ki-be, pelenkás bőrönd ki-be után a focipálya bejáratánál visszaültünk az autóba, hogy megkerüljük a füves pályát, ezáltal eljutva a műfüves focipályához (!), végső célunkhoz. A műveletet délelőtt egy kb félóra-órás internetezés előzte meg, amely során megkíséreltem kideríteni, hogy hogy kell a műfüves pályához menni - ez nem sikerült. A megfelelő helyen aztán babakocsi, gyerekek, pelenkás bőrönd stb ki. Bence ordít, Marcinak nincs kedve - és ekkor befut M - hálisten.
Az edzés, a gyerekek helyesek, Gábor bácsi még helyesebb, a gyakorlatok jók, Mártonnak mégsem tetszik, inkább sírdogál, nem tudni, hogy miért. Amikor hajlandó volt résztvenni nagyon élvezte, hatalmasakat rúgott a labdába, ügyesnek tűnt.
Valószínűleg ez is testvér-szindróma...

Marci James-re vágyik

• "De ha nem veszitek meg nekem, akkor most mihez kezdjek nélküle?"
• "Menjünk el a Csillagvárba megvenni és zárjuk le ezt a vitát"
  

Nátha

Azok után, hogy Mártonnak múlt héten elkezdett folyni az orra, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lesz orrszivó-porszivó következő delikvense. És lőn, hétvégére Bence is elkezdett szörcsögni, némi pici lázzal tarkitva, mindezt persze szigorúan éjszaka, hétvégén. Ebből is látszik, hogy majdnem felesleges a nagyobb testvér egzeciroztatása, miszerint "Ne hajolj olyan közel hozzá!", "Moss kezet szappannal, mielőtt megsimogatod!","Inkább a lábát simogasd!"
Ezesetben azonban a náthának nem volt szerencséje, a rutinos szülők azonnali spriccelésbe, szivásba, spriccelésbe, kúpozásba fogtak és elkapták a megfázás grabancát - reméljük legalábbis, hogy sikerült. Bence egész jól tűri a megrázkódtatásokat, bár a porszivózás azért inkább két emberes feladat.
Nagy várakozások persze nincsenek, beteg a fél óvoda...

Gö

Bence sem csodagyerek - eddig. "GÖ" - ez kedvenc, első és egyetlen mondanivalója neki is, hasonlóan rengeteg kortársához. (így persze rögtön érthetővé válik a gőgicsél, gagyog, gügyög kifejezések hosszú sorának eredete)
Ezt ugyan nagyon édesen adja elő, vigyorog hozzá a fogatlan nyugdíjasok vigyorával és még nagyobb a móka, ha ezt valaki más mondja neki. Úgy tűnik ez valami őrült humoros csecsemő-vicc. Ebből persze az következik, hogy az apja humorát örökölte, a hírek szerint Mülinek is ez volt a "szavajárása".

Ki finnebb?

"- A Mikulás hol lakik?
- Finnországban.
- Hol?
- Finnországban. Ahol a Raikkonnen.
- Ja!"

Kire ütött ez a gyerek?

Valamilyen rejtélyes oknál fogva ez egy igen fontos kérdés az emberiség nagy hányadának számára. Ráadásul majd' mindenki annak örül, ha rá vagy családtagjaira üt a gyerek. Más gyerekénél persze könnyű "megállapítani", a sajátnál nehezebb - túl sok az ötlet.
Természetesen a kérdés már Márton esetében is felvetődött, de viszonylag gyorsan kialakult a konszenzus, hogy "tiszta Peti". Most, viszont, Bence-ügyben megoszlanak a vélemények. Sokan mondják, hogy az apjára hasonlít, és még többen, hogy Marcira, ez utóbbi tábort erősítik a szülők is - ezért szolgáljon befolyásolásul az alábbi két kép.
Bébi nagy valószínűséggel minden életkorban, alkalommal és fényképen másra hasonlít, de mostanság leginkább talán Müller Bence, három hónapos kiskorúra emlékeztet.