Márton, a pók

Az a jó a népnemzeti globalizációban, hogy lehet ünnepelni a hagyományos alkalmakat is és a beszivárgó amerikás újdonságokat is. Lényeg, hogy mozgásban tartsuk a kreatív kertvárosi anyukákat és ezek belvárosi anyukáit. Így történhet meg, hogy egy évben két kreatív jelmezt is ki lehet találni, egyet farsangra, egy másikat Halloweenre. Október lévén ez utóbbi került most sorra, hozzátéve, hogy a tavalyi szellem jelmez természetesen már nem pálya, másikra van szükség. Márton különben is pók akart lenni az idén. Nem gond! Legyen pók!

Az első nagyon fontos kérdés, hogy hány lába van a póknak. Szerencsére Márton tudja, nyolc. Ebből a gyerekhez szériatartozék négy, tehát már csak négy hiányzik - pofonegyszerű. A következő nehezebb ügy, hogy a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar elméletben hol helyezkedik el a pók - hát sehol. A pók, az pók, illetve pókosztály. A hármas fej-tor-potroh tehát nem játszik, csak két testrésze van a szerencsétlennek (köszönjük wikipedia!). Ezután már csak a csápok és szemek kérdését kell

tisztázni, hogy az embernek legalább némi fogalma legyen (köszönet a Google Pictures-nek). Nem mintha az óvodásokat annyira izgatná a pókok anatómiája - de nehogy már tök hülyének nézzen ki a gyerek egy esetleg oda nem illő testrész miatt. Nem is beszélve az agysebész szülőtársakról, akik nyilván mind tudják hogy is néz ki egy igazi pók.

Az elv tehát adott, már csak a gyakorlati kivitelezés maradt hátra. Ez egy adag kartonpapír, vatta, fekete harisnyazokni, olló, ragasztó, spárga, tűzőgép, tű és cérna segítségével gyerekjáték a kreatív kertvárosi anyukáknak és ezek belvárosi anyáiknak. Bence hathatós segítségével el is készül a nagy mű, már csak azon kell drukkolni, hogy Márton ne legyen beteg a buliig, kár lenne a szuper cuccért.

El is érkezik a nagy nap, senki nem beteg, kreatív kertvárosi anyuka még csokis kekszet süt előző nap este, hogy legyen mit vinni az ovis buliba. Reggel még egy gyors maszk készítés, mert Marci nem engedi feketére festeni az arcát. Nembevállalós kertvárosi menedzser apuka otthon marad bébivel, mert ő nem vállalja az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában a jelmezbe öltöztetés kínjait. Kreatív kertvárosi anyukáknak persze ez smafu! (mondjuk nem baj, hogy Bence nem volt ott)

A buli remekül sikerül, pók nincs egyse - pláne nem anatómiailag ennyire tökéletes! Délután aztán szülők vissza az oviba, indulás mindannyian együtt cukrot gyűjteni. Az-óvodai-öltözőben-kétszáz-másik-gyerek-társaságában jelmezből ki - kabát, sapka, cipő - jelmez vissza. Indulás! (ismét nem fáj annyira Bence égető hiánya)

A gyerekek nagyon helyesek, becsöngetnek a kijelölt szomszédokhoz (azokhoz, akik nem akarják kiutálni az utcában található ovit), angol és magyar nyelvű dalokat énekelgetnek és el is mutogatják őket, bár ezt a T. szülők nemigen látják hátulról,

csak a nyomulósabbak (ez nem jelen sorok írója). A kedves

szomszédok és egyéb, előre felbérelt szülők az autókból gumicukrot, csokit osztanak. Az ovisok lelkesednek nagyon. Háromnegyed az egész. Kár, hogy a pók feje eddigre kissé elválik a testétől, de Márton azért hordja becsülettel.

Jövőre denevér, ha semmi nem jön közbe... (addig is februárban farsang)