Bence vásárol

Sajnálatos módon Bencének még nincsen foga és az étrendje sem elég változatos ahhoz, hogy kiflicsücsköt rágcsáljon a bevásárlókocsiban ülve. Nem beszélve arról, hogy ülni sem tud. Így hát több feltétel is hiányzik a klasszikus gyerekkel-vásárlás megvalósításához.
Kisebb közértekben nincs gond, a bevásárlókosarat (ha van) kiválóan el lehet helyezni a babakocsi bizonyos pontjain. Nehézség a nagybevásárlásnál adódik - ez inkább kétemberes feladat. Ha ugyanis Bencét hordozhatatlan hordozókástól teszi az ember a bevásárlókocsiba, akkor a vásárolt áru nem fér el - ez nagybevásárlásnál nem praktikus. Ha viszont Bence babakocsiban jön, akkor ki tolja a nagy kocsit? Marad tehát a kétkocsis megoldás, ami egyben két felnőttet is feltételez.
Ha mindez megoldódott, így télvíz idején, jön a kicsomagolás problémája. Mert ugye a bébi úgy fel van öltöztetve, hogy még egy, csak nagyjából fűtött helyen is bemelegszik. Sebaj, a kezeslábasok zömmel praktikusak, Mátyás királyi megoldással lehet úgy kigombolni, hogy le is legyen véve meg nem is.
Kell még cumi, rágnivaló Rozmár, Zenélő Tehénke, mindez természetesen kiadós etetés, pelenkázás után, úgy időzítve, hogy a végén még Marciért el kell menni az óvodába a következő etetés előtt. (egy izzócsere a szervízben esetleg még így is belefér)
Az áruházban aztán, amikor a szórakoztatási készletek kimerülnek, Bence ügyesen feltalálja magát. Magához ragadja a legelső árucikket, ami befér még a hordozóka mellé - legyen ez például egy duplacsomagolású konyhai papírtörlő. Ekkor már csak arra kell figyelni, hogy a dugó mindig bent legyen, annak érdekében, hogy ne a műanyag csomagolás legyen Bence életében a harmadik féle íz, amit megkóstol (a tej és az alma után).
A következő félóra nyugodt unalomban telik, a bevásárlókocsi aljáról halk cuppogás és zörgés hallik. Méltatlankodás legközelebb csak a pénztárnál van, amikor az új kedvenc a szalagra kerül.