Tekintettel a nem könnyű hétvégére és az utóbbi pár nehéz éjszakára, Bence délutáni "csendespihenőzőjéhez" (Márton után szabadon) csatlakozni jó ötletnek tűnt, annak ellenére, hogy rendes htb anyuka ilyet nyilván nem tesz. Parancsra aludni különben sem egyszerű, de a szükség nagy úr, a nagy szükség még nagyobb.
Bence le is feküdt, el is aludt, közben volt még némi pakolnivaló, mosogatás, telefon, egyebek, de aztán irány az ágy. 10, azaz tíz perc múlva motozás, nyökögés hallik - hátha még a cumival menthető az ügy - ágyból ki, cumi be, ágyba vissza - alvás! Öt perc elteltével ugyanez. Aztán megint.
Ok, taktikát váltunk, Bence beköltözik a franciaágyba (szerencsére forogni még ugye nem tud), majd a meleg takaró-tejszag-anya szentháromság visszaaltatja. Bence ettől természetesen őrült lelkes lesz, be nem áll a szája, mondja, mondja, közben rötyög saját viccein és persze koordinálatlanul kalimpál kezével, lábával.
Majd egyszercsak csend és nyugalom - kiörömködte magát és elaludt talán. De nem, kiderül, hogy csak koncentrált - ez később a félreérthetetlen hangokból és illatokból egyértelműnek látszik. Ágyból ki, pelenkacsere - Bence örül, ágyba vissza, utolsó kísérlet. Marci különben is nemsokára hazaér.
Bence remekül érzi magát, hangosan cuppog - ez jó, hátha ettől elalszik. Aztán egyszer csak, nagyon kedvesen, nyáltól csöpögő öklöcskét dug hálótársa szájába.
Ez vetett végleg véget a csendes pihenőnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése