2009. december 4., péntek

Fog 2

Végül eljött a szomorú, de elkerülhetetlen pillanat, amikor fájdalmas búcsút kellett vennünk Fog 2-től is. Egész sokáig bírta, bár az utóbbi időben elég rosszul állt a szénája, az pedig végképp betett neki, hogy Marci az oviban ráharapott vele a "somkás" kenyérre - ettől aztán Fog 2 komoly mozgásba lendült. Tulajdonképpen meg sem várta, hogy eljussunk a fogorvosig, kiesett szerdán magától. Márton szerint a tea miatt, amit éppen ivott. Mindezek ellenére kis fogorvos-látogató különítményünk ismét nekivágott a Szentkirályi utcának, hamár volt időpontunk, hogy megmutassuk a doktornéninek a foghíjat.
Okulva Fog 1 tanulságos történetén, ezúttal időben indultunk, hogy ne késsünk el és ne legyen idegeskedés sem. Így esett, hogy a decemberben várható szokásos forgalom fájó hiánya okán fél órával előbb értünk a tett színhelyére, ahol majdnem a bejárat előtt találtunk parkolóhelyet - egyből. Fogtuk hát hordozhatatlan hordozókát és fogatlan gyereket, majd bepréseltük magunkat a már jól ismert 2 nm-es liftbe. Ide, egy egész emelet erejéig, még egy kedves fogbetegtárs is benyomakodott, vészesen Bence feje fölött lóbálva a táskáját, vihorászva, hogy milyen kicsi a lift. Mondjuk, nem kifejezetten mi kértük, hogy szálljon be. A maradék négy emeletet szerencsére már édes négyesben tölthettük. A rendelőben semmi izgalom nem történt, a doktornéni a lényegre tapintva konstatálta, hogy kiesett a másik egyeske is - sebaj, majd kinő a maradó, úgy két-három év múlva, a kellemetlenség esztétikai csupán. Az egész történet már senkit nem rázott meg, Marcit a legkevésbé, legalább nem kell többet vigyáznia erre a kettőre, az esztétika meg, bármi legyen is az, nem annyira érdekli úgyse.
Mindeközben Bébi türelmesen várt kint a folyosón a nagymamával, ahol is egy szemfüles fogorvostan-hallgató szinte rögtön rájött, hogy ezúttal biztos nem Bence a fogorvosi páciens. Nem hiába taníttatjuk őket...
Tekintettel a közelgő Mikuláshoz kapcsolódó meglepetés-sorozatra, valamint a dupla adventi-kalendárium nyújtotta ajándék és csoki dömpingre a vigaszdíj választás ezúttal elmaradt, ráadásul most amúgy sem volt szükség vigaszra. Fogelvesztő rutinunk már-már felülmúlhatatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése