Menyhárt király

Megkezdődtek az oviban a karácsonyi műsor próbái. A tavalyi pásztor 4 - álomszerep után Márton a Menyhárt király méltán megbecsült figuráját kapta, József Attilával természetesen. A szerecsen király Barnus lett. Ez azért is praktikus, mert tuti, hogy Marci nem hagyná befesteni az arcát - bár a mamája szerint ezért Barnabás sem rajong - oda az autentikusság. Ez utóbbit különben az is rombolja, hogy a napkeleti bölcsek királyoknak álcázzák majd magukat, semmi kaftán és arafatos fejfedő, palást lesz és korona.
Mint a múltkorjában, hazafelé az autóban kiderült, Márton számára több pontos is homályos a betlehemi sztori. Nem érti egyrészt, hogy ha Ákos a kovács, aki nem ad szállást Máriának, hogy lehet, hogy Ágika az ő "hableánya", amikor Ákos és Ágika valójában testvérek. Ezt rövidre zártuk azzal, hogy tulajdonképpen ő sem Menyhárt király igazából, tehát ez a fura, mesebeli rokoni összekapcsolódás benne van a pakliban. Ezek után felmerült, hogy amikor Menyhárt király azt kiáltja, hogy "Segíts, édes Istenem" akkor hogy lehet, hogy senki nem jön segíteni, sőt mindenki visszaül a helyére. Ez a probléma már kicsit messzebbre vitt, megpróbáltuk a Budakalász - Pomáz viszonylaton tisztázni Isten mibenlétét és szerepkörét, valamint kitértünk kicsit a fohász definíciójára is. Ezek után már csak arra maradt idő hazáig, hogy röviden érintsük azt a kérdést, hogy József miért akarja földig rombolni (romboltatni) a kovács házát (az akkor még nem keresztényi, inkább talán felebaráti szeretet jegyében).
Mindenesetre a kitételen, hogy "Nem vagyunk mi vén papok" a három királyok (Marci, Dani és Barnus) napról-napra jobban szórakoznak, a többi még tisztázatlan probléma meg csak megoldódik valahogy.