Bence tanulmányai 3

Most, hogy a hasról hátra, hátról hasra fordulást Bence már tökélyre fejlesztette, jöhetnek a következő megoldandó problémák. Aktuálisan ebből az egyik elméleti, a másik gyakorlati kérdés, de természetesen van összefüggés köztük. Az elméleti kérdés fizikai jellegű, a távolság meghatározására épül.
Adva van egy cumi, legyen mondjuk sárga, vagy nem is, inkább kék. Amennyiben ezt hanyatt fekve mindkét kezünkbe fogjuk és jól kinyújtózunk a karunkkal felfelé, a cumi eltávolodik, ha viszont a két karunkat egy gyors mozdulattal könyöktől behajlítjuk a cumi hirtelen orrba vág, így már könnyen szájba tehető. Ezzel szemben, ha ugyanezt a cumit hanyatt fekvésben az egyik kezünkbe fogjuk és jól kinyújtjuk oldalra a karunkat, akkor a másik kezünkkel hiába kalimpálunk mérgesen, csak akkor fogjuk elérni a sárga, illetve kék cumit, ha oldalra fordulunk. A távolság növelésére, illetve csökkentésére jelenleg ez a két módszer áll rendelkezésünkre.
Aztán itt van még a hason fekve játszás gyakorlati problematikája. Amennyiben a hasunkon fekve játszunk a szőnyegen, a játékok orvul elindulnak az ellenkező irányba - különösen a labdák alattomosak ilyen szempontból. A felháborító az egészben, hogy hiába kalimpálunk kezünkkel, lábunkkal kutyaúszást imitálva, sem kedves kérésre, sem figyelmeztető kiabálásra nem jönnek vissza kartávolságon belülre. Jelen helyzetben úgy tűnik, az egyetlen megoldás, hogy nagyon hangosan és panaszosan sivítani kell, hogy a személyzet egy tagja rendreutasítsa az adott készséget és visszahelyezze azt a megfelelő távolságba.
Az utolsó említendő eset, ami még némi magyarázatra szorul, hogy ha az ember valakinek az ölében ül és elkezd kapálni a lábaival, akkor a lábfeje egyszer csak megjelenik az orra előtt, hogy aztán eltűnjön újra. Ennek az összefüggésnek a feltérképezése azonban már egy következő tanulmány témája.