Mikulás

A világ dolgaira olykor szkeptikusan tekintő szülők kezdetben majdnem teljesen biztosak benne, hogy ők ebben a Mikulás (nagyátkosban Télapó) marhaságban nem fognak részt venni. Biztosan nem fognak bemesélni, amúgy értelmes, csemetéjüknek olyan abszurdumokat, mint hogy a Mikulás Lappföldön él a manókkal (vagy krampuszokkal), ide kell neki minden évben levelet írni, rénszarvas szánon közlekedik az égbolton és az éj leple alatt ajándékokat tesz a kis csizmákba - mellesleg az ablakon keresztül (!). Aztán kiderül, hogy egyrészről nem olyan egyszerű kimaradni az össznépi butításból (v.ö. fogyasztói társadalom), másrészről a gyerek imádja a sztorit és minden egyes tételt simán "benyel", illetve nem foglalkozik azokkal a részletekkel, amik ellentmondásba ütközhetnek a globális Mikulás-elmélettel.
Így Mártont sem zavarta cseppet sem, hogy december 4-én, pénteken délután érkezett a Mikulás az óvodába (aki mellesleg nagyon megdicsérte, hogy sokat fejlődött a rajzolásban, merthogy tavaly ugyanez (?) a Mikulás azt mondta, hogy kéne kicsit gyakorolni). Aztán 5-én, szombaton, mikor a nagyszülők átjöttek, hozták magukkal a Mikulás ajándékát, amit az a Töhötöm utcában hagyott Mártonnak és Bencének - ezúttal egy éjszakával korábban, mint "normális".
Szombat este aztán hatalmas lelkesedéssel és műgonddal tettük ki a teraszajtó elé Marci és Bence cipőit, miközben Márton megígérte, hogy majd ő segít kibontani Bence ajándékait - de tényleg. E helyt aztán felvillant mégis némi realizmus a lila ködön keresztül, Márton ugyanis egyrészről a csizmákat a teraszra, kintre akarta kitenni - az elérés megkönnyítése végett, másrészről hamar megfogalmazódott benne az ötlet, hogy az újonnan kapott lábbeliket kell kirakni, lévén azokat nem kell pucolni.
Vasárnap délelőtt arra is fény derült, hogy a Télapó a Visegrádi utcába is ellátogatott, nyomokat hagyva Edit mamánál. Ezek után a délutáni találkozás a Mikulással a Decathlonban magától értetődő volt. Aztán szintén vasárnap, este, még az is kiderült, hogy a Télapónak volt annyi esze, hogy az üres Prés utcai lakás helyett Tapolcára menjen, a Hunguest Hotel 322-es szobájához, hogy ott is hagyjon némi ajándékot Marci és Bence számára, amit aztán a nagyszülők kézbesíthettek.
Tulajdonképpen alig kellett magyarázni, hogy a fenti rengeteg feladat és helyszín hogy fér bele valakinek a programjába, ráadásul úgy, hogy az összes többi gyerek is kap ajándékokat valamint, hogy ha már levelet kell írni a Mikulásnak a kívánságokkal, akkor miért nem azt hozza, amit kér az ember (fia). Mindenesetre, amikor vasárnap reggel hétkor Márton az izgalomtól elfúló hangon rohant be a hálószobába, hogy "Apa, Anya, gyertek, mutatok valamit!", mert egyedül nem bontja ki a meglepetést, de várni már egy percet sem tudott, nos akkor megint csak úgy tűnt, hogy megérte pár héten keresztül "vetíteni" és összefüggéseket gyártani abszurdnak tűnő helyzetek sorozatára.
Azért Józsika-ügyben továbbra is tagadásban maradunk...