Kultúra

Elhatároztuk, hogy a Magyar Dal Napja rendezvénysorozat keretein belül ma délelőtt adunk a kultúrának és elvisszük Mártont - természetesen Bence kíséretében - Kaláka koncertre, a Főtérre. Kivételesen nem lett igazuk a meteorológusoknak és jó idő volt a hétvégén, így hát alkalmasnak tűnt minden körülmény a családi kiránduláshoz. Bence etetési időpontjainak némi befolyásolása után (ez néha éheztetést, néha kicsit sűrűbb etetést jelent), összepakoltuk a kiscsaládot és elindultunk, a kezdéshez képest némi késéssel. Rejtélyes oknál fogva volt parkolóhely egész közel. Ezután az üres babakocsit tolva megközelítettük az objektumot, lévén Bence nem szereti a zötykölődést, így ő kézben "sétált", a babakocsi üresen zötyögött a történelmi macskaköveken.
Régi rajongók lévén már napokkal előre örültünk, hogy Kaláka koncertre mehetünk megint, ráadásul megmutathatjuk hőn szeretett gyermekeinknek is, hogy mitől döglik a légy. A klasszikus megoldást alkalmazva M nyakába vette Mártont, hogy jól lássa fiatalságunk "hőseit" - meg különben is koncertekre így kell gyereket vinni!
Igazából már a kocsinál gyanakodnunk kellett volna, amikor ahelyett, hogy áhítattal hallgatta volna az ismerős taktusokat, Marci rögtön a közeli játszótér felől kezdett érdeklődni. De nem gyanakodtunk. Aztán amikor halálosan sértődött arckifejezéssel, fejét mélyen lehajtva ült az apja nyakában és néha közölte, hogy ez túl hangos, akkor kezdtük sejteni, hogy a büdös kölyök nem élvezni a Kaláka koncertet! Na, ilyen nincs, a liberális nevelésnek is vannak határai! Ottmaradtunk és végighallgattuk akár tetszik neki, akár nem, negyven percet féllábon is ki lehet bírni. (a végére különben már-már megszokta)
Ez utóbbi halvány fénysugarat sikerként elkönyvelve barangoltunk még egy kicsit a Főtéren, vettünk kárpótlásul házi juhsajtot - a büdös kölök persze ezt sem szereti, meg egy perecet, mert azt viszont igen. Majd minden mindegy alapon ottmaradtunk meghallgatni a következő fellépőt. Ekkor indult be Márton igazán! Piros kulaccsal és pereccel a kezében lelkesen nyomta és rázta Ferenczi György és a Rackajam blues-rock koncertjére.
Azért majd Kalákára is megyünk még...