Bence viselt dolgai

Azoknak, akik keveset látják, úgy érzik, hogy keveset látják, vagy még nem is találkoztak vele...

Nem állíthatjuk, hogy Bencének az elmúlt nem egészen négy hónap alatt kialakult volna a teljes személyisége, kiemelkednének erősségei és gyengeségei, felmérhetők lennének képességei vagy akár lenne következetes napirendje. Mégis vannak dolgok, amikhez sziklaszilárdan tartja magát, amiket kedvel és amiket nem.
Elég régóta (amennyiben összéletkora ezen kitételt megengedi) a reggeli ébredés után egy-másfél órával visszaalszik; este hat és hét között rossz kedve van és semmi nem elég jó neki; viszont este nyolctól reggel ötig alszik (ez azért rendes dolog nagyon).
Szinte mindig ordít, ha autóba rakják - gyaníthatóan a hátrafelé utazás nem tetszik neki - márpedig ez mindennapos ügy. Nagyon kedveli viszont a zenélő készségeket, elsősorban a pelenkázó asztal fölötti vonatos lámpa énekét. A pelenkázó asztalon különben is mindig széles jó kedve van, bármilyen nyűgösen kerül is oda. Van valami a szélső tetőablak belső oldalán, ami felnőttek számára nem látható, de csecsemők számára őrületesen vicces látvány. Bence szinte minden alkalommal ezt a pontot fixírozza és hatalmasakat kacag vagy önelégülten vigyorog, ez a valami majdnem olyan vicces, mint a "gö".
Szókincse különben még mindig ebből az egy szótagból áll, de ezzel mindent el tud magyarázni, sokszor hosszas fejtegetésekbe bonyolódik, elsősorban M hasán fekve - úgy látszik apja érti meg igazán.
Amióta nem hideg a víz amiben fürdetjük (első két nap), ezt is szereti, óriásiakat rúg a műanyag kádba, néha kurjongat is, és kezét, lábát szimmetrikusan rángatja.
Buzz továbbra is jóbarát, de mostanában Keljfel Jánossal is haverkodik, cumik terén nem válogatós.
Összességében rendkívül kooperatív, rendeltetésszerűen működő bébi, az éheztetést viszont továbbra sem bírja.