Borkóstoló I.

Komoly társadalmi kérdés, hogy a kisgyerekes szülőknek van-e joga borkóstoláson részt venni. Tegyük fel, hogy lehetősége van.
Szerintünk joga is, a másik, a múlt hétvégi borkóstoláson szintén részt vevő, megközelítőleg harminc huszonéves véleménye itt most nem számít.
Tény, hogy a kisgyerekes szülők közül általában az egyik nem iszik - jelen esetben az anya. Tény továbbá, hogy a másik szülő is igyekszik a lehetőségekhez mérten keveset inni - jelesül az apa. A borásznak így már biztosan megéri. Tény továbbá, hogy a gyerekek általában felforgatnak egy ilyen eseményt - de nem Márton és Bence, na és persze Miska.
A négyhónapos Mihályról gyorsan kiderült, hogy ő igazából egy nyári borkóstoló, mert korrektül elaludt odafelé a kenguruban, de mivel hatszáz réteg ruha volt rajta, így inkább először kint-, majd végül távolmaradt az eseménytől. Így persze egy anyukával máris kevesebb vett részt az ominózus borkóstoláson. Rutinos Bence csak addig aludt, amíg a huszonévesek utolsóként szállingózó tagjai, röpke egy órás késéssel befutottak. Ez alatt az idő alatt Márton nagy lelkesedéssel megivott egy forró csokit, a rozéból nem kért. Mire a borkóstoló elkezdődött a kakaó is elfogyott, Bence is felébredt, Miska is hazaért. Kezdődhetett a móka. A röpke másfél órás borbemutató alatt Bébi kiválóan elücsörgött apja ölében, csörgette a csörgetnivalókat, rágta a rágnivalókat és elcsipegette a borkorcsolyának szánt pogácsa neki vetett morzsáit (mert glutént, ugye még nem eszik). Marci ezalatt meghallgatta Pom-pom meséit, benyomott egy kosár pogácsát, mert ő eszik glutént, nem is olyan röpke látogatást tett a női mosdóban (ezzel egy vörösbor megkóstolásától megkímélve anyukáját), majd mindenkit megvert Fekete Péterben. A huszonéves társaságban sajnos kevés volt a hölgyvendég, így a Bence - M párosnak csak hármat sikerült befűznie az este folyamán, a vendéglátó csodálatát viszont mindkét gyerek bezsebelte - asszem ilyet még ő sem lőtt.