Az iskola

Most már biztos! Megjött A Hivatal értesítése, mely szerint engedélyezték, hogy Márton abba az iskolába járjon, ahova különben hat hete jár. Nagy mázli. Így Marci teljesen hivatalosan is a Gesztenyeliget iskola polgára lett.
Az ominózus iskola Königstein Schneidhain nevezetű részében található, autóval normál esetben 8 percre, tömegközlekedés nincs. A városrész szépséghibája, hogy bár a lakástól légvonalban nincs messze, megközelítéséhez keresztül kell menni a hírhedt königstein-i körforgalmon, ami iskolaidőben egy félórával növeli a menetidőt. Élelmes Magyar Szülők persze már a második napon találtak kiváló alternatív útvonalat, ami 5-10 kilométerrel hosszabb ugyan, de stabilan 15 perc. Történt azonban, hogy a kerülő útvonalat teljes egészében lezárták (ú.n. Vollsperrung), merthogy javítják a magyar-autópálya minőségű burkolatot. Ráfér!
Gesztenyeliget egy négy, egészen pontosan ötosztályos általános iskola, azzal  a különleges koncepcióval felvértezve, hogy a gyerekeknek érdemes átmenetet biztosítani az óvoda és az iskola között, így az első évfolyamos anyagot, két év alatt tanulják meg, mert ötéves korukban kezdik. Úgy tűnik, az is szempont, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, szeressenek bejárni. Sokat játszanak, sokat vannak a parkban, a játszótéren és focizni, és olyan elvetemült tettekre ragadtatják magukat, hogy a különlegesen szép szeptember végén iskola helyett egy hirtelen ötlettől vezérelve kirándulni viszik a gyerekeket. Amíg jó idő van...
Marci általában fél 9-től  fél 1-ig van bent, kivéve, amikor felzárkóztató órája van reggel nyolctól, illetve csak volt, mert az elmúlt hat hét alatt nagyjából behozta a tavalyi éves "lemaradását". Így attól a csekélységtől eltekintve, hogy nem tud németül, már ugyanott tart az anyagban, mint a többi gyerek. Akik viszont nem tudnak magyarul!

Márton kedvence az iskolában az ú.n. hófpauze, ami döntő mértékben különbözik az ú.n. früstükszpauzétól, míg az utóbbi esetén a gyerekek az uzsonnájukat fogyasztják, az előbbi az udvari szünet. Ebben a kétszer esedékes húszperces szünetben a gyerekeket kiterelik az udvarra és ott fociznak, fogócskáznak, rabló-pandúrost játszanak, kocsikkal tologatják, vontatják egymást. Nagy melegben az iskola szökőkútját is beindítják, hogy a tanoncok hűsölhessenek egyet. Ezen alkalmakkor a nebulók alsóneműben, sikoltozva rohangálnak körbe-körbe, míg mások egy-egy törölközőről fekve, napozva nézik az "őrjöngőket".
Vannak persze drámaibb pillanatok is, mikor például kiderül, hogy egy este kamaszok megrongálták az iskolai mászófalat, vagy hogy az iskolában egy kisfiúnak nyomtalanul eltűnt a kártyagyűjteménye - csak nem elvitte valaki! Ilyenkor az igazgatónő összehívja az iskolapolgárokat a nagy előtérbe, a gyerekek leücsörögnek a földre és meghallgatják az aktuális híreket / tanulságokat. Feltehetőleg messzemenő következtetéseket levonva a hallottakból, de mindenesetre osztozva a problémán. Marci ezen esetekben okosan néz, mindenesetre nem valószínű, hogy ő rongálta volna meg a mászókát vagy tulajdonította volna el a kártyákat...

Márton szóbeli kommentárja szerint kedvence mégis inkább az utolsó óra szerdán, amikor az osztállyal a játszótérre mennek focizni.