Szerencsére a gyerekeknek nincsenek rossz beidegződéseik, előítéleteik és ítéleteik, így Mártont sem zavarja egyáltalán, hogy "Amikor hazamegyünk Budapestre otthon leszünk" és "Amikor majd hazajövünk Königsteinbe itthon leszünk". Az ember ott van otthon, ahol a kispárnája/alvókája van, és Hünyők ezeket speciel hurcolják magukkal mindenfelé.
Az őszi szünet hazautazása közlekedési eszközök tekintetében vegyesre sikeredett, a család türelmetlenebbik része repülővel indult neki, míg a csomagok a Fekete Sárkánnyal érkeztek, a család tizenórás autóutakat jobban tűrő egynegyedével.
A kétgyerek-egyfelnőttes repülésnek az a nagy előnye, hogy tuti, hogy történik valami kis kellemetlenség, ami valószínűleg a felnőtt utazónak fel sem tűnik, de egy kétéves számára komoly bosszúságot okoz. Ilyen például a fapados terminál, ahol pár négyzetméteren kell osztozni három különböző járat pár száz utasával, egy tax-free-vel és két büfével. Egyáltalán nem lehet rohangálni, mert jobbra a biztonsági kapu van, amin ugye kifelé nem átjárható (befelé is zűrös...), míg balra a három beszálló kapu, amelyeket botor módon mindössze egy kötéllel zárnak le, mintegy jelzésértékűen. A felnőttek ezt különben úgy tűnik értik is. Marad tehát az egyetlen 50 cent meghajtású játékrepülőgép, már amíg az ötvenesek tartanak.
Aztán ott van a repülőtársaságok kedvenc társas(ági) játéka, a beültetek mindenkit a gépbe, mindenki a helyére, öveket becsatolni, asztalokat felhajtani, de nem indulunk el még 20 percig és nem is kapcsolunk be levegő befújást. Ezt a három éven alattiak viszonylag rosszul tűrik, Bence a 10 perces nyugtonlevéssel, rajzolással, énekléssel rekordernek számít a kategóriában. Marci persze inkább segítség, de azért neki is van kabátja, táskája, ő is leejt mindefélét és enne-inna, ezt-azt.
Végül persze mindig elérkezik a leszállás pillanata, sajnos ilyenkor ki kell kapcsolni a dvd lejátszót, ami a füldugulással, beszíjazással, ülésben üléssel együtt nem optimális kombináció. Ezután már csak a csomagra várást kell abszolválni, egyik kézben Bence, a másikkal a bőröndöt leemelni, Mártont győzködve, hogy ne az út közepén ücsörögjön a földön, mert másodpercek múlva fejbe csapja valaki egy bőrönddel.
Megjöttünk, a kinti, boldog világban már vár a felmentő sereg!
Persze az ilyen rutinos Ausztráliába járóknak egy ilyen kis kétórás út csak ujjgyakorlat.
VálaszTörlés