2011. április 27., szerda

Vidám(?)park

Miután Hünyők, de Márton mindenképpen, már fél Nyugat- és Dél-Európa vidámparkjainak nem kis hányadát bejárták, ideje volt, hogy a Budapesti Vidámpark is a komparatív analízis tényezőjévé váljon. Mely nap is lehetne alkalmasabb a vizsgálatra, mint egy napsütötte Nagypéntek!
Az internet csodájának hála gyorsan kiderült, hogy a szórakoztató egység nyitva van már az évnek ebben a szakában, sőt mindenféle új játékkal is rendelkezik - többek közt olyan típusúakkal is, amely Mártont, esetleg még Bencét is érdekelheti. Mi több belépő jegyet is "lehet" váltani - ennek ára egy négyfős családra számítva sokkolólag hat ugyan, de ha az ember gyorsan euróra váltja, akkor az is feltűnik, hogy ugyanannyi mint Európa szerencsésebb végein. Ráadásul Bence, nem lévén 90 cm magas (mély), ingyenesen bejut - ez mondjuk máshol is így van.
Rövid kutatómunkánk során azonban nem tűnt fel előre, az az utólag csapdának bizonyuló helyzet, hogy Bence semmire nem fog tudni felülni sem egyedül, sem kísérővel, lévén nincs meg 90 cm (csak 86), noch dazu vagy éppen ezért nincs belépő karszalagja - így már nem is tűnik oly nagyvonalúnak az ingyenes bejutás - ez mondjuk sehol máshol nincs így.
Erre az európai megoldás rendszerre mi is csak akkor jöttünk rá, mikor közvetlenül a beléptető kapu előtt kisegítettünk egy szerencsétlen külföldi turistát, aki megpróbálta megértetni angolul a Vidámparkban dolgozó(?), egyébként nulla nyelvet beszélő, egyetemistákkal, hogy akar egy karszalagot venni a másfél éves gyerekének, akire a bejáratnál azt mondták, hogy nem kell neki karszalag, most viszont emiatt nem engedik fel a játékokra. Nem hiszem, hogy értette, hogy felesleges vennie egy gyerekbelépőt, mert a kisfiút semmiképpen nem fogják felengedni még a bébijátékokra sem, mivel A) nincs meg 90 cm, B) kísérővel a bébijátékokra nem lehet felülni, merthogy felnőttnek nem szabad, C) nincs karszalagja, mert nincs 90 cm, ezért egyedül nem ülhet fel amúgy sem. Ezen a ponton kezdett gyanússá válni, hogy Bence vidámparki szórakozása sem lesz felhőtlen. Nem baj, majd rohangál, tologatja a kiskocsit, játszik a játszótéren - ami nyilván van!
Ehhez képest a Budapesti Vidámparknál veszélyesebb helyet egy majd' kétéves számára nehezen lehetne találni, talán csak egy víruskutató laboratórium raktárhelyisége. A hely szinte színtiszta beton, erős szintkülönbségekkel, keresztül-kasul futó csövekkel, slagokkal és vezetékekkel, lerobbant házakkal és a ház mögötti rozsdás vashulladék és szemétlerakatokkal. Bence majdnem annyit hallotta a "Nem szabad!", "Ne nyúlj hozzá!" és "Óvatosan!" felszólításokat, mintha a pécsi Zsolnay gyárba vittük volna kirándulásra. Az egyetlen játszótérnek látszó egység (akár karszalag nélkül is használható) egy akkora mászóka volt, amire még Márton is csak kisebb nehézségek árán tudta felküzdeni magát. Bence az első lépcsőfokot nyújtózkodva sem érte el - szerencsére.
Marci azért persze jól érezte magát. Rengeteget dodzsemezett, a nagy dodzsemen M-mel, a kicsin egyedül, bukósisakban szelte a poros köröket a Buggyban, felmerészkedett a hullámvasútra (amire inkább a muzeális emlék meghatározás illik, lévén kevéssé emlékeztet a mai kor hullámvasút ideáljára, bár ez nem feltétlenül válik hátrányára). Többször átrobogott a tükör labirintuson, egy kicsit félt az elvarázsolt kastélyban és hatalmasakat zakózott a forgó hordóban - bár ezt ő személy szerint nem tartotta annyira viccesnek. Kétszer is türelmesen megvárta míg körbeér az óriáskerék, miközben megtekintette az M3-as autópálya bevezetőjének látványosságait, és kifejezetten lelkes volt a csokoládé ízű gépi fagyitól.
Márton állhatatos ragaszkodása a Forma 1-hez mindenesetre nem múlik el nyomtalanul. A Buggy circuit-ben (ami egyébiránt nincs benne a horribilis belépőjegyben) az oly nagyrabecsült Massát is megszégyenítve vette be a kanyarokat, tartotta az íveket és utolsó pozícióból indulásból is utolérte a többi versenyzőt, hogy a végén még az amúgy nem túl kedves játékmester is megdicsérje.
Összességében, a kirándulás végére mindkét gyerek elfáradt annyira, hogy alig bírjanak elvonszolódni a Városliget túlfelén parkoló autóig. Bencének nem ez volt élete nagy napja, de Marci jól érezte magát, a hatévesek nem oly kritikusak, a kétéveseknek meg még legalább egy évig nem való a Budapesti Vidámpark.
A Vidámpark / Nagycirkusz / Állatkert tengely parkolási lehetőségeinek tárgyalása, valamint, hogy mit tegyen a szülő, akinek botor módon van egy kisebb meg egy nagyobb gyereke, nos ezek egy másik blog másik posztjai lehetnének.

2 megjegyzés:

  1. Nem Ausztriába indultatok el reggel? viszont a Buggy circuit az majdnem rendes Forma-1, kár tagadni; Marci meg igen rátermett pilóta, nagy jövő áll előtte. Bence, előre (felfelé) a 90 cm-ért!

    VálaszTörlés