Parti-arcok

Az elmúlt néhány hét során Mártonnak sikerült három óvodai születésnapi parti vendéglistájára is felkerülnie - hiába, no, népszerű a gyerek... - és ezzel Bencét is bejuttatta a tutiba, mint az a bizonyos skót.

A legújabb trendek szerint a születésnapi bulikat ugyanis hatalmas játszóházakban tartják (-juk!), ahol a gyermekek több száz négyzetméteren őrjöngenek megközelítőleg három órán keresztül, néha vonulnak csak vissza az erre kijelölt termecskébe melegszendvicsezni, tortázni, esetleg megünnepelni az születésnapost.

Márton ezekre a születésnapokra már napokkal előre készül, számolja, hogy hányat kell aludni, számon tartja, hogy kik lesznek ott és terveket sző a saját születésnapi bulijára vonatkozóan - függetlenül attól, hogy ez megközelítőleg tíz hónap múlva lesz, azaz kb 307-et kell még addig aludni.

A megérkezés második pillanatában aztán Marci szőrén-szálán eltűnik, néha lehet csak egy villanásnyi időre látni amint éppen csúszik, kúszik, mászik, csüng, ugrik, de leginkább rohan. Néha bekap egy falat melegszendvicset vagy pogácsát és rengeteg gyümölcslevet dönt magába. A tortáktól általában távol tartja magát, bár hősiesen énekel és remekül ad át ajándékot. Pár percnyi megállást csak a méltán népszerű arcfesték felvitele jelenthet (minden kevésbé gyakorlott szörnyülködő megnyugtatására: ez szappanos vízzel nyom nélkül eltávolítható). Tulajdonképpen szülői szempontból remek a program, három óra trécselés, bámészkodás - is lehetne...

Bencével kiegészülve ugyanez már kicsit mozgalmasabb. Gyakorlatilag egy másodpercre sem lehet szem elől téveszteni, ez ugyanis fél órás keresést jelenthet a három-bencényi gyerekekkel zsúfolt ugrálóvárak, égig érő mászókák, giga-csúszdák és mélységesen mély labdamedencék tengerében, hangos és teljesen felesleges "Benő, hol vagy?" felkiáltásokkal tarkítva a rohangálást.
Megkönnyítette a helyzetet, hogy Bence, apja nagy örömére, az utóbbi két alkalommal kinézte magának a Barbie-rózsaszínre festett lányszobát, ahol felfedezett egy méretben hozzá hasonló Mickey Egér figurát (nevezett "Egéke"), amit aztán Gulliverként megetetett a kisszékben a kisasztalnál, majd kiszívta az orrát a kis rózsaszín porszívóval, hogy ezután elvigye sétálni a rózsaszín kiskocsiban körbe-körbe játszóház-szerte. Amikor aztán Egéke megunta a sétát, egy megfelelően férfias motort kiválasztva, Bence egyedül indult felfedező útra egy apart kis rózsaszín táska társaságában.

Kevésbé szociális lévén Bence egyelőre a közös evés-ivásban és ünneplésben nem vett részt és énekelni sem énekelt. Így azt a tíz perc szabadidőt sem engedélyezi, amit ilyenkor lopni lehetne.

Annak ellenére, hogy Márton szinte egyáltalán nem igényel felnőtt részvételt, a születésnapi zsúr látogatás mégis két emberes feladat. Hacsak az ember nem akar három - három és fél órán keresztül gyakorlatilag megállás, evés, ivás és egyéb vegetatív funkciók ellátása nélkül körbe-körbe rohangálni, miközben a hozzá beszélő szülőtársaknak egy-egy szót vagy fél mondatot odavakkant, maximálisan lemaradva így a jobbnál jobb óvodai pletykákról.