Ehelyt talán már nem is lehet tanulmányokról beszélni, inkább Bence szellemi és érzelmi előmeneteléről, ami nem összehasonlítható a járás vagy az ülés elsajátításával.
Minthogy az összefüggéseket szinte teljesen pontosan érti, Bence elkezdte felhasználni ezen tudását és önálló döntéseket hozva, önállóan cselekszik. Ez elsősorban az evés és a vetkőzés terén mutatkozik meg. A "Kérsz joghurtot?" kérdésre még mindig azonnal a hűtőhöz rohan, megvárja míg megkapja a poharat, majd ezzel a fiókhoz teper, kirámolja a szalvétákat és addig kutat a feje fölött, az evőeszközök között míg egy kanálra nem lel. Ezután befészkeli magát a fotelbe és, ha az ember nem elég fürge kinyitja magának a joghurtot, nagy részét kitálalva az ülőgarnitúrára. A kanalazás is egész jól megy, 80 %-ban sikerül a szájába juttatni a falatot, arra kell csak ügyelni, hogy ne lóbáljon rajta egyet-kettőt - már amennyiben az ember a hátsó falat kímélni akarja. Hasonló a helyzet a vacsora esetén, mert a párizsis kiflit, illetve a párizsit külön és utána a kiflit, kizárólag villával lehet enni - úriember nem csibész! Gondoskodóbb napjain Bence Mártonnak is leszállít egy villát a szendvicshez, amit Marci elnéző mosollyal nyugtáz, más esetben kevésbé elnézően rákérdez, hogy "Ezt meg minek hoztad?"
A vetkőzésben is jeleskedik Bence, elsősorban a cipő és zokni levevésben, ezt napjában többször is gyakorolja, de nadrágot letolni is elég kiválóan tud. A kantáros nadrág iránt különben is ősi gyűlöletet táplál, ami némileg érthetetlen, lévén sokkal kényelmesebbnek kellene lennie, mint a derékban "szoros" változat. Ez már már elvezet Bence kényszerességéhez, mert a dolgoknak megvan a maguk rendje és helye a világban.
Lépcsőn lefelé csak egy bizonyos oldalon lehet menni, ez minden lépcső esetén más és más. Az utolsó lépcsőfokról viszont csak egyedül lehet lelépni.
A lépcső rácsát mindig be kell csukni magunk után, lehetőleg úgy, hogy a kísérő felnőtt a túloldalon maradjon.
A pelenkázóasztalon szigorúan nem lehet semmi "fölösleges".
Csak Bence kezdheti meg a joghurtot, ez az első kanál joga.
Homokozni úgy kell, hogy az ember keze ne legyen homokos.
Hazafelé jövet mindig meg kell nyomni a csengőt - különben is meg kell nyomni minden gombot, ami szembejön.
Autóba beszállni csak a csomagtartó érintésével lehet, hátha előkerül a motor.
És így tovább.
Bence ugyanakkor kicsit hirtelen haragú. Igaz, hisztizni csak akkor hisztizik, ha nyomós oka van rá, ha...
nem kapja meg a cumiját,
az ember nem pattan az első felszólításra,
nem mehet ki az esőbe homokozni,
el kell jönni az óvodából reggel Marcit hátrahagyva,
el kell jönni az óvodából Marcit elhozva,
a bevásárlókocsiban,
másfele menne, mint amerre kellene,
...és ha hidegfront jön.
Bence egyéb viselt dolgai
Legfőképpen rengeteget "beszél", magyaráz, előad. Felmászik valami magaslatra, kislétrára, sámlira, lépcsőre és onnan osztja az észt, hosszasan, gesztikulálva. Két kezét széttárja, az égnek emeli és néha rázza a fejét.
Meg is kell mindent gondosan számolni: egy-egy-egy...
Rajzolni is nagyon szeret, A4-es oldalak sokaságát tudja telefirkálni, az utolsó sarokig betöltve a helyet. Szigorúan egy színnel.
Kedvenc elfoglaltsága még a virágöntözés, kis kannával, nagy kannával vagy közepes kannával, mindegy, de víz legyen benne, és ne ám csak félig!
Természetesen a motorozás sem maradhat ki a kedvencek közül, ezt is csak abbahagyni nehéz.
Bence összességében rendkívül szórakoztató figura, és majdnem pont ugyanennyire fárasztó is - de csak majdnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése