Születésnap

Nagy kérdés, hogy hogy lehet méltóképpen megünnepelni egy olyan születésnapot, amire az ünnepelt több, mint fél éve készül ("Még hányat kell aludni a születésnapomig?" - "Még 263-at" - "Aha, az már nem olyan sok").
Az persze egyértelmű, hogy a gyerekzsúr kihagyhatatlan elem - kis kellemetlenség, hogy a kijelölt időpontra nem csak a vendégsereg 80 százaléka, de még az ünnepelt is megbetegedett, így a buli három héttel elhalasztódott. Ugyanezen okból az óvodába vitt torta és ottani ünneplés is elmaradt.
A nagy napon viszont az egész család útra kelt az ovis sítáborba, így valamilyen road-fiesztát kellett kitalálni. Szerencsére a születésnapi kalendárium (a méltán sikeres adventi mintájára) kellő alapot biztosított az egész napos megemlékezésre.
Hogy, hogy nem, mire reggel Márton felébredt kis csomagocska várta az ágya mellett - a gikszer csak annyi volt, hogy Marci az éjszaka közepén, nyilván az izgatottságból adódó álmatlanság okán, átköltözött a szülői ágyba és a szobája felé sem nézett reggelig. Akkor is csak erős ráhatásra - ennyit a Nagy Ébredéskori Meglepetésről.
Útközben aztán sikerült fokozni az ünnepi hangulatot, rögtön egy kellemesnek közepesen mondható gyorséttermi reggelivel - az ötévesek persze ezt kicsit máshogy látják. Márton aztán minden megállóhelyen kapott valami apróságot, vagy nem is annyira apróságot - így "született" például Heli, az osztrák mentőhelikopter, az ÖMV ajánlásával. Nagy szerencse továbbá, hogy az A2 autópálya melletti Oldtimer személyzete is megfelelően volt felkészítve, így Marci csokifagyijához tűzijáték is került. Este aztán Barnus és b. családja kíséretében, néhány szelet Sacher torta összevonásával és egy újabb tűzijátékkal sikerült lezárni az ünnepi megemlékezés-sorozatot - aznapra, hogy aztán itthon családi ebéddel, majd születésnapi zsúr-pótlással háromhetesre nyújtsuk a születésnapi forgatagot.