Monopoly

Az életre nevelést, mint ez köztudomású, nem lehet elég korán kezdeni. Mivel Mártonnak amúgy is komoly affinitása van a társasjátékok, kártyák, memory-k és kirakók iránt, karácsonyra Editmamától Junior Monopoly-t kapott. (létezik bébi is, de ez a stáció ezúttal kimaradt - Bencét pedig még éretlennek nyilvánítottuk a dobókocka kezelésére). Így aztán december 26-a óta a család minden errefelé, vagy Ausztriában megforduló tagja töretlenül felvásárol, fizet és csődbe megy.
A kiskorú verzió lényege, hogy a releváns mezőre lépve gyerekekhez kapcsolódó helyszíneket és szolgáltatásokat kell vásárolni (bábszínház, sétarepülés, dodzsem, vízi csúszda, stb.), majd, ha a játékostárs belelép, fizet. Kis házi kapitalistánk imád mindent felvásárolni, mohón gyűjti a pénzt, figyelemmel kíséri, hogy kinek hány hármasa, négyese és ötöse van, morgolódik, ha Cukrászdába kell mennie és ezért kimarad a dobásból, és időről-időre barométerként jelzi, hogy szerinte ki fog csődbe menni. A legjobban persze annak örül, ha ingyen pénztárbódét nyer a szerencsekártyák segítségével, illetve, még inkább, ha a játékostárs véres verítékkel megszerzett pénztárbódéját sajátjára cserélheti - szintén szerencsekártya segítségével. Ilyenkor kaján vigyorral a szája szélén közli, hogy "Nem fogsz örülni, de nincs mit tenni". Sajnos előfordul, hogy kizsákmányolóból kizsákmányolttá lesz, mikor az ominózus szerencsekártyát más húzza és az ő pénztárbódéja esik áldozatul. Ilyenkor könnyek gyűlnek a szemébe (bár igyekszik férfiasan tartani magát), esetleg rácsap az asztalra és elfúló hangon közli, hogy "a csudába". Más esetben harciasan felkiált, hogy "Majd én is jól leveszem a tiédet!" - elvégre szemet, szemért...
A felnőtt játékostársaknak mindenesetre vajmi kevés befolyásolási lehetősége van a játék kimenetelére. Némi rutinnal azt már sikerült kiokumulálni, hogy hogy lehet elkerülni, hogy érzékeny lelkű karvalytőkésünk csődbe menjen, de túl nyilvánvaló csalás nélkül nem lehet elérni, hogy ő nyerjen, értsd; abban az időpillanatban, amikor valaki más csődbe megy, neki legyen a legtöbb pénze. Így jobbára az előkelő második hely jut neki a kis családi versengés-sorozatban - illetve, ha már nagyon vészesnek tűnik a helyzet, még mindig ott a felajánlott döntetlen lehetősége.