Bence nem alszik

Az egész nemalvás úgy kezdődött újra, hogy Bence megfázott. Ennek a súlyos kórnak a történetét már ismeri a jeles olvasóközönség, kúp, orrszívás, köhögés, párásítás, stb. A betegség folyományaként viszont, vagy egészen más okból kifolyólag, Bence elkezdett ismét 2-3 óránként kelni éjjelente, szülei nem nagy örömére. Kezdetben persze volt rohanás a gyerekszobába, nem lázas-e, kap-e levegőt, van-e elég pára, nincs-e túl melege, elég melege van-e, stb. A konklúzió általában az volt, hogy nyilván kiszáradt a torka, merthogy nem kap levegőt az orrán, egyen-igyon hát kicsit. Ez ellen persze sosem volt kifogása, annyira azért nem volt beteg - hál'isten.
Aztán persze, ahogy ez a bizonyos Nagykönyvben írva vagyon, Bence rászokott az éjszakai nassolásra. A karácsonyi "őrület" meg az utazás is közbejött, idegen helyen szegény gyerek, egy szobában a forgolódó szülőkkel, hát kel, persze hogy! Aztán, itthon újra akklimatizálódni kellett, ki van zökkentve szegény gyerek, meg még mindig krahácsol - és nyilván éhes is. Ám a múlt éjszaka betette a kaput. A fél kilences fekvés után Bence fél tizenegykor kelt, kapott is enni - nyilván éhes, hiszen belealudt a vacsorába. Eszik és vissza az ágyba, alvás. Aztán rikoltozás fél egykor is, éhes ugyan nem lehet, de hátha újra belealszik a szopizásba. Bébi lelkes a potya kajától, visszaaludni viszont egyáltalán nincs kedve. Inkább mulatna, hangosan kurjongat, gőzik, göcög, vigyorog. Rutinos szülők nem mennek bele a játékba, nincs villany, nincs beszélgetés, nincs móka, ahogy ezeket a legfőbb nevelési irányelveket a bizonyos Nagykönyv egyértelműen lefekteti; éjszaka éjszaka van, nappal nappal - ez amúgy is cáfolhatatlan tény.
A háromnegyed egyes ötlet, hogy majd a nagyágyban Bence is megnyugszik, elalszik a meleg és a szuszogás közepette. De Bence mégis inkább mulatna, imádja az árnyékokat a falon, a kockás párnát, nyálas kezecskéket dugdos a szülők összes szájába, egyszóval remekül szórakozik - ennek persze hangot is ad. Ez esetben akár a saját ágyában is zizeghet. Nyomás!
Újabb negyed órán keresztül csak elégedett gagyogás hallik, aztán egy óra négy perckor kitör a botrány. Bébi kinyomja magát köldökig, látványosan kiköpi a cumit és ordításba fog. Nem is hagyja abba a következő 40 percben. De rutinos szülők ilyet már láttak - hallottak (úgy négy éve)! Tíz percenként megjelenünk nála, cumi be, elmagyarázzuk, hogy éjszaka van és aludni kell. (ld. Nagykönyv) Cumi ki, fej fel, ordítás. Az aggodalom, hogy Márton majd felébred az első 5 perc után elmúlik, Marci alszik, mint a tej, nem hagyja magát néhány decibeltől zavartatni. Bence tovább ordít. M levonul megnézni a méltán izgalmas Chelsea - Totenham meccs ismétlését. Bence tovább ordít. Aztán egy óra negyvennégykor egyszer csak csend lesz. Kész. Elaludt. Már csak a szobaajtót kell majd kinyitni, hogy menjen be némi levegő reggelig.
Ha harc, hát legyen harc!