Kukucs

Az utóbbi időben Bence belépett a kukucs-imádók méltán népes táborába. Ez sok szempontból nagyon praktikus, de legfőképpen rendkívül vicces. Reggelente, két fogát kivillantva, hatalmas vigyorral várja a fürdőszoba ajtó előtt, hogy valaki bemenjen, kijöjjön, lengesse az ajtót, ezáltal egyszer csak megjelenve az ajtónyílásban közölje, hogy kukucs. Karlengetés, kacagás.
Esténként Marci a pelenkázóasztal mellől dobálja a fejére a pelenkát, rosszabb esetben a fémcsatos rugdalózót, amit Bence hatalmas kapálózás közepette leépít magáról, mire Márton lelkesen közli, hogy kukucs - hatalmas nevetés mindkét fél részéről. Az a jó az ötévesekben, hogy végtelenszer meg tudják ismételni a félévesek által olyannyira kedvelt vicceket. Ez különösen jól jön hosszabb vagy nyűgösebb autóutak, illetve várakozások alkalmával.
Külön praktikum, hogy a kukucs játéknak létezik virtuális válfaja is. Ha az ember teszemazt Ausztráliában van, csak leül a notebook elé és azt lengeti fel-le, hogy mikor újra és újra előbukkan az ellen-monitoron vigyorogva közölje, hogy kukucs.
Bencének mindegy, őt minden megoldás érdekli.