Márton és a német nyelv

Fogas kérdés... Hogy Márton az elmúlt fél év alatt mennyire tanult meg németül, azt csak találgatni lehet. Íme a kirakós néhány eleme, aztán ítélje meg aki tudja...

• Legfontosabb elemként Marci az iskolában láthatólag mindent ért, pontosan tudja, hogy mi a házi feladat, mit kell vinni másnap, miről volt szó az órán, ki mit csinált a hétvégén - ez irányú passzív tudása tehát jónak tűnik
• A fogadóórán elhangzottak szerint az órán jelentkezik, elmeséli, hogy mit csinált a hétvégén, aktív, a matekórán kifejezetten aktív. Olvasni németül (is) folyékonyan olvas, olvasókörökben többször őt kérik meg a gyerekek, hogy felolvasson, hogy mennyire pontosan érti, amit olvas, az rejtély - a német gyerekek számára biztosan.
• A gyerekekkel jóban van - most már lányokkal is. Az egyik tanítónéni szerint nem beszél túl sokat, inkább hallgatja a többieket, kicsit forszírozni kellene, hogy beszéljen, a másik tanítónéni szerint teljesen megfelelő mennyiséget beszél, ő nem lát ezzel problémát. Márton persze magyarul sem egy szószátyár típus. Mindenesetre a gyerekekkel hatalmas uzsonnacsencselésben van, pontosan tudja, hogy mi a legmenőbb játék, részt vesz az udvari fogócskában, fociban és tisztában van vele, hogy ki melyik csapatnak drukkol.
• A reggeli kedvenc rádióadását csak foltokban érti. Kedvenc pár perce a "Dánielnek van egy madara" etűd, mikor is nevezett műsorvezető telefonos tréfákat visz véghez egy Herkules nevű "papagáj" segítségével. Márton minden reggel remekül szórakozik, de állítása szerint nem érti, hogy miről folyik a diskurzus, az csak a lényeg, hogy az alany "bevette-e". A meséket a tévében viszont úgy tűnik tökéletesen követi, válaszol is a feltett kérdésekre - németül persze, nem szempont, hogy a dvd magyarul vagy németül beszél.
• A szobájában játszott focimeccseket németül kommentálja, a gólösszefoglalót érteni látszik, a forma 1-es közvetítést nem.
• A játékboltban és a cukrászdában németül kér és kérdez, de a feltett kérdésre általában nem tud válaszolni - zavarba jön, vagy nem ért bizonyos szavakat. Úgy tűnik attól még nem tud elvonatkoztatni, ha csak pár szót nem ért. Ha egyet nem ért, az egészet nem érti. A szomszédokkal viszont kedélyesen elbeszélget - a maga módján persze: "Hogy vagy? - Jól. - Jó volt az iskolában? - Jó. - Melyik a kedvenc tantárgyad? - A sport és a matek. Viszlát."
• A születésnapi bulin láthatólag jól értett majdnem mindent, válaszolgatott a kérdésekre, nevetett a többiekkel, egy-egy szót bekiabált, de poénjainak legnagyobb része metakommunikatív - igaz így is rendkívül sikeres.
• Néha nehéz megítélni, hogy mennyit ért, hiszen a fordítással természetesen nehézségei vannak, az olvasókönyv fordítása közben nem találja a magyar szavakat, az olyan ritkaságokat, mint például ajtó, tyúk vagy füzet. Az iskolában történteket félig németül adja elő, az ott tanult szavakat magyar igékkel társítva. A magyar szavak írásánál a z-t s-nek, az sz-et s-nek írja, a c-t z-nek stb.
• Kiejtése dél-hesseni - a helyiek szerint ún. Hochdeutsch, e betűi zártak, az r-eket a torkában pörgeti, a szavak végét döntően elnyeli - ennél fogva nem is tudja leírni, csak a szótöveket. Ezügyben különben, például, hogy van-e a szó végér r, vérre menő vitákba bocsátkozik szüleivel, akik ha kiejteni nem is, leírni azért még le tudják az ominózus kifejezéseket (vagy ha más nem, birtokában vannak a szótárazás művészetének)...
• A hírhedt der, die, das kérdésben viszont a legritkább esetben téved.

Összességében Márton közel egyéves németországi tartózkodása során láthatólag eljut abba az idillikus állapotba, hogy németül még nem megfelelően, magyarul már nem tökéletesen fog tudni.