Mérleg II.

avagy, Bence kétéves, egészen pontosan, a körülmények végett azóta már 25 hónapos

A tavalyi mérleghez képest a helyzet nem változott alapjaiban, inkább csak szofisztikálódott (ezt a szójátékot most ne is csapjuk le), az egyes tulajdonság-jegyek erősödni látszanak, míg mások, újak, kialakulni kezdenek.
Bence fizikális fejlődése elsősorban gyorsaságában és energiatartalékainak jelentős megnövekedésében érhető tetten. Fáradhatatlanul tud két lábon ugrálni, rohanni, motorozni, esetenként toporzékolni. Feláll, leül, leguggol, térdel, mászik, felmászik, lecsúszik. A jól-ismert és  idevágó élsportolók kontra óvodások kísérlet bármely tagját simán lepipálja.
Gasztronómiai csúcsokra továbbra sem tör, a vízzel hígított almalé még mindig a sztár, igaz a cumisüvegről már leszokott, helyette ivókázik minden mennyiségben. Mostanában éppen bébiétel korszakát éli, semmilyen házilag készült trutyit nem hajlandó megenni, különös tekintettel a vegyes állagú étkekre. Mert ugye, az ember vagy rág (rántott húst, fasírtot, párizsit, virslit, krumplit, kiflit, pogácsát, túró rudit) vagy nyel (joghurtot, fagyit, bébiételt, passzírozott barackot, stb).
Kedvenc elfoglaltsága továbbra is Márton nyúzása, ezenkívül imád motorozni, futni, homokozni, futni, ugrálóvárban ugrálni, futni, autózni, motorozni, futni, virágot locsolni és persze szaladgálni. Vásárolni például utál, maximális szintideje 15 perc, ebben már van kiflivég, almalé, ropi. Esetenként filmnézés a vadonatúj mp5-ös lejátszón, amit Bence második születésnapjára kapott annak érdekében, hogy a család olykor vacsorához jusson, neadj'isten egy egyéb, mint élelmiszerboltba is beszabadulhasson. A várható 10 órás budapest-frankfurt-budapest viszonylatokról már nem is beszélve.
Bence akarata állandó és letörhetetlen, nemtetszését denevéreket meghazudtoló fejhangon elkövetett sikítással, toporzékolással és a keze ügyébe eső tárgyak földhöz csapkodásával fejezi ki. Érdektelenség esetén azonban ezekkel, a sikítás kivételével, felhagy.

Ezzel szemben rendkívül kreatívnak és kommunikatívnak tűnik - már amennyire ez egy kétéves korú esetében megállapítható. Önmagát A Babának aposztrofálva hosszas előadásokat tart vegyes összetételű közönség számára, bárki szembejövőnek bemutatja a család összes tagját: "ezamama, ezaanya, ezaá'bá, stb". Ez utóbbi megszólítás Marcit illeti, teljesen rejtélyes, de rendkívül következetes módon. Miután ezzel megvolt, Bence hosszasan elemzi, hogy kinek az autójával érkezett, ilyetén: "ezaapaninó, ezapapaninó". Az értekezés további része sajnos egyelőre homályos, amennyiben "bátá"-ról van benne szó, ez a cumit jelenti. Bébi kreativitása elsősorban játékok, illetve tevékenység-sorozatok kitalálásában, megvalósításában és megszervezésében nyilvánul meg, amit aztán korosztálytól függetlenül ismételtet mindenkivel: ide rohanunk - ezt odatesszük, azt felvesszük - oda rohanunk - azt letesszük, ezt megütögetjük - visszarohanunk miközben motorra pattanunk és újra kezdjük az egészet. Mindezt negyvenháromszor, ezt egyedül Márton bírja, negyvennél még Döncipapai is kidől.
Erős érdekérvényesítő képessége és határozott akarata mellett Bence még mindig mindenkit az ujja köré csavar pillanatok alatt. Mert hát ki tud ellenállni egy szőke fürtös, mosolygós kétévesnek aki a) tárt karokkal rohan felé és karba kéredzkedik, b) két rohanás között odadugja a fejét egy simogatásra, c) nagy komolyan elénk áll és értelmetlen halandzsanyelven hosszas magyarázatba fog, majd fontossága teljes tudatában intézkedni indul.

A fotók természetesen ismét Gabinak köszönhetők.