Márton az elmúlt egy hónapot foci vébé lázban töltötte. Minden előzetes felkészítés nélkül, teljesen magától kattant rá a sportágra - talán a példakép-effektus kis behatására.
A csoportmérkőzések idején nem akart óvodába menni, nehogy lemaradjon a délutáni meccsről. Volt olyan is, amit fel kellett venni neki. Minden este külön harc volt a lefekvés, volt hasfájás, fejfájás, meleg, hideg, szúnyogok, pisilés, csak hogy Márton a szobájából kiszabadulva megtudja az aktuális állást és újfent bebiztosítsa, hogy másnap reggel első dolgunk lesz beszámolni az eredményekről.
Az esti családi beszélgetések a következőképpen alakulnak mostanság:
m: Én megismerem a Thomas Müllert, ő az, a tizenhármas.
Zs: Honnan tudod, hogy ő a tizenhármas?
m (felháborodva): Hát láttam már játszani a németeket, nem emlékszel?!
(Hát én is láttam...)
m: Ezt a szabadrúgást tuti kapura rúgja.
M, Zs kórusban: Nem valószínű, nagyon messze van a kaputól, be fogja ívelni.
(Hát, kapura rúgta...)
A favoritok kiválasztása azonban, csakúgy mint egyéb sportágak esetében (Massa ma is hatalmasat "bénázott"), még mindig nem megy. Marci sajnos a szimpatikus csapatoknak drukkol - legalábbis a 89. percig - nem azoknak, akik nyernek. Brazília, nem is véletlenül, most is abszolút favoritnak számított, ez eleinte jó választásnak is tűnt, benne volt a világbajnoki esély, megnyugodott a család, hogy ezúttal nagyobb csalódások nélkül ússzuk meg a drukkolást. Igenám! De jöttek a holland sajtevők és kiverték nagy reménységünket. Új kedvenc után kellett nézni, itt kúsztak képbe az uruguay-iak, hogy miért pont ők, rejtélyes... Ennek a fellángolásnak ismét a hollandok vetettek véget - ideiglenesen. A bronzmérkőzés komoly dilemmát eredményezett, hogy melyik ujjába is harapjon az ember(gyerek), Forlánnak, az új sztárnak drukkoljon, vagy a rokonnak, Mülleréknek.
A másik ág sem volt könnyebb, ott a spanyolok voltak a favoritok, meg a németek is, az egymás elleni meccs szintén egy meghasonlással volt egyenértékű.
A foci így az autóverseny mellé a szimulációs játékok sorába is belépett. Márton amikor nem a Forma1 futamot játssza újra, focizik. Focizik a kertben, a teraszon, a szobában, a medencében és közben fejhangon közvetít. Általában ő Forlán, Thomas Müller és Fernando Alonso - nem, nem tévedés, ez Xabi Alonso és Fernando Torres összevont csatársora, igen, tudjuk, hogy Fernando Alonso egy autóversenyző! A spanyolok például a múltkor 58 - 0-ra verték a németeket a medencében.
Jelenleg, a döntő szünetében, nulla-nulla állásnál is a spanyoloknak drukkolunk, kivéve, ha a hollandok nyernek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése