Szembesítés

Bence óvodai karrierje a második év elején kis hullámvölgybe került. Ez abban nyilvánul meg, hogy reggel mikor kinyitja a szemét, száját nyavalygásra tátja és közli, hogy "Nem akaroook óvodááába járni!" - nem menni! járni! Majd ezt ismételgeti fogmosás, öltözés, kakaóivás, reggelizés, indulás közben szakadatlanul, folyamatosan, hangosan és panaszosan.
Mindez adhatna okot aggodalomra, amennyiben az oviban egész nap, egyedül a sarokban ülve sírdogálna, de messze nem ez a helyzet. A intézményben kifogástalanul viselkedik, inkább több mint kevesebb lelkesedéssel részt vesz a programokon, lovagol, néptáncol, tornázik, kirándul, úszik, nemebédel angolul - és magyarul (sem) és legfőképpen játszik. Délután meg alig akar hazajönni - klasszikus.
Aztán másnap reggel kezdődik az egész elölről, és k. Szülők sztoikus nyugalommal hallgatják a nyirvákolást - és húzzuk-vonjuk, fürdőszobából öltözni, öltözésből kakaózni, kakaóból reggelizni, miközben néha közöljük vele, hogy "Igen, tudjuk" vagy, hogy "tegnapaztmondtadhogyjóvolt" - amire egyébként a sztenderd válasz, hogy "Cak vicceltem".
És akkor jött a Nagy Ötlet. Felvenni Bencét videóra délután a szuper-okos telefonnal, mikor azzal fogad, hogy "Nem isz olyan rossz az ovi. - És akkor jössz holnap is? - Hát pejsze!" Majd másnap reggel lejátszani, kvázi objektívan szembesíteni vele, hogy az egész cirkusz alaptalan...
És akkor eljöve a reggel, és a gyerek nem nyavalyog, nem rimánkodik, nem csinál jelenetet, fogat mos, öltözik, kakaózik és indul. A Nagy Szembesítés így ezúttal elmaradt...