Hünyők végre személyesen is megismerhették Sárát, egyetlen unokahúgukat a messzi Ausztráliából. Skype-on persze már "ismerték" egymást, de élőben mégiscsak más. Nyúzhatóbb.
Bence lelkesedett... Megágyazott a szobájában egy játékosdobozban, hogy ha Sára itt alszik, legyen helye. Félretetette kinőtt (enyhén avétos) pólóit Sára számára. Ragaszkodott hozzá, hogy a pelusokat, amikre neki ugye már nincs szüksége(!), Sára hazavigye Ausztráliába (nagy titok, de nem vitte, az ágyneműtartóban vannak...). Az egyetlen az ivóka volt, amiről még Sára kedvéért sem mondott le.
A két hét alatt, amíg Sára itt volt, folyton a Prés utcába vágyott, amikor végre ott volt nagy lendülettel (olykor kicsit túl naggyal) hurcolta a játékokat Sárának: "Sája, játszol velem? Hmm? Nézd! Játszol velem?"
Marci a maga visszafogott (láthatatlan) módján örült. Elnéző mosollyal nyugtázta Bence (és a család) túltengését. Kedvesen integetett Sárának, ha megjött és mikor ment és örült a produkciónak, ha pacsit kapott. Még a fényképezést is egész jól tűrte - valószínűleg kizárólag Sára kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése