Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétvége... nagyon sűrű hétvégének indult, volt benne szó karácsonyról, hanukáról, vacsoráról, születésnapról - eredetileg
Az úgy kezdődött, hogy szombat délelőttre volt meghirdetve az óvodai karácsony, ahol Bence, mint régimódi kisfiú komoly négysorost volt hivatva előadni, pár közös dallal, játékkal körítve. Fél tíz körül már háromnegyed készültségi állapotban volt a család, srácok kiglancolva, sütemény a süteményes dobozban, ajándék becsomagolva, harisnya, nyakék, vasalt ing... és ekkor jön a telefon - Üröm tükörjég, az óvoda megközelíthetetlen korcsolya nélkül, buli alma. De legalább a karácsonyi kekszek megmaradtak, mert inkább kárba vesszenek, mint pocsékba - ahogy a klasszikusok mondanák.
Ezek után szombat ebéd után sikerült áttelepíteni a gyerekeket a nagyszülői bentlakásos napközibe, így alkalom nyílt némi karácsonyi készülődésre, már ha a szombat nem lett volna munkanap. De munkanap volt... így égtek a notebook-ok. Délután aztán sikerült elszabadulni a számítógépek fogságából és nekiindulni a pesti éjszakának, társadalmi eseménynek számító gyertyagyújtásnak, szarvascomb levesnek, sült hátszínnek. Harisnya, nyakék, vasalt ing... és a telefon - Bence hányós-hasmenéses. U-fordulat a pomázi sztrádán, gyerekösszeszedés, cipelés, pelenka, lavór, ropi, tea. A vasalt fehér ing szerencsére megúszta, lényegesen jobban járt, mint a nagypapa egy félórácskával azelőtt...
Vasárnap családi buli a dédnagymama 93. születésnapja alkalmából, ritka alkalom, hogy együtt az egész banda a pár négyzetméteren - most sem volt teljes a kép, mivel a nagy mulattató otthon kényszerült maradni. Bence és M ezúttal kihagyták a hagyományos libamájat, amely sajnálatos esemény Bencének esett kevésbé rosszul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése