Fociiiii

Aki eddig azt hitte, hogy Márton foci iránti lelkesedése az állandó labdázással, foci edzésre járással és egyesületi tagsággal elérte határait, az nagyon téved! Igaz, nehéz egy olyan országban hűvös kívülállással tekinteni az eseményekre, ahol minden második autón és házon nemzetiszín zászló lobog és minden első autó visszapillantó-tükrén nemzetiszín "zokni" illetve "bugyi" vagyis ráhúzható védő található. Nehéz egy olyan országban, ahol a futball EB idejére felfüggesztenek gyakorlatilag minden egyéb irányú témát, műsort, akciót és viccet (ráadásul a viccel amúgy sem állnak a helyzet magaslatán).
A fenti eseményekre mindenesetre kétféle reakció képzelhető el, a teljes dac és tagadás, illetve a teljes odaadás. A hétéves Marci, mily meglepő!, a legteljesebb mértékig, maximális fogékonysággal bonyolódott bele az őt körülvevő őrületbe és ennek több szintjét is bejárja.
Kezdő lökésnek elkezdte gyűjteni az egyik élelmiszerbolt-láncolat által kínált játékos-kártyákat. Első lépésként kettő és fél euróért bárki hozzájuthat egy nagyszerű műanyag albumhoz, amibe majd azokat a kártyákat gyűjtheti, amiből potom 10 Euro értékű vásárlása után egy, azaz egy darabot kap. A kártyákon természetesen a német válogatott méltán népszerű tagjai szerepelnek, az edzők és a kabalafigura. A legnagyobb játékosokról pedig, kis szerencsével, 3D-ben készült képet is össze lehet szedni - azaz, ahogy Marci mondaná drájdé.
Namármost, vannak figurák, akikből Dunát (vagy Majnát) lehet rekeszteni, ilyen pl. a méltán neves Grosskreuz nevű középpályás, és vannak, akikből oly nagy a hiány, hogy internetes feláruk az árverési portálokon megközelíti az öt eurót. A legnagyobb őrület az egészben, hogy az iskolában persze minden fiúnak van albuma, így a szünetekben, az udvaron hatalmas üzletelések, üzérkedések zajlanak, hol kedvező, hol kissé fájó kimenettel, sokszor az üzletfelek életkorától, azaz a korkülönbségüktől függően. Mártonról mindenesetre elmondható, hogy nem egy született kereskedő (bármily meglepő is ez), viszont fejlődőképes. Egyelőre még az olcsón venni, drágán eladni alapelvet nem teljesen tette magáévá, de az utóbbi időben már nem cserél el olyat, ami szívének nagyon kedves, olyanra, ami már megvan neki... A gyűjtőszenvedély további folyománya, hogy a lágyszívű szülők nem a 20%-kal olcsóbb földszinti diszkont egységben, hanem a játékban részt vevő első emeleti üzletben vásárolnak, némileg pluszban terhelve ezzel a családi költségvetést - bár Marci olvasatában a kártyákért nem kell fizetni, hiszen azokat ingyen adják. Szerencsére a napokban véget ért az akció, mindenki kedve szerint költheti a pénzét, mindenféle kötelezettség nélkül. Elkezdődött ugyan valamilyen fajta matrica-gyűjtési akció is azonos szereplőkkel, de szerencsére egyelőre nem tudjuk, hogy ehhez mely termékeket kell megvásárolni, mely boltokban, és ez talán jól is van így - erre a kis időre.
A mindent elsöprő szenvedély további tünete a napi harc az esti meccsnézésekért illetve a lelkes tippjáték és számolgatás. Márton egy egész délutánt töltött tippjeinek elhelyezésével, gyöngybetűkkel karmolászva, a szintén az albumhoz mellékelt, EB menetrend megfelelő rubrikáiba (már meg is érte a két és fél euró). Az adekvát tippek elhelyezése után Marci nagy lelkesedéssel nekiállt a negyeddöntő résztvevőit is ex-has / szimpátia alapján megnevezni, miszerint a "ruszlandiak" biztosan továbbjutnak majd, de a "kroátok" nem, és csak némi győzködés után volt hajlandó belátni, hogy az esetleges továbbjutókat leginkább a tippek alapján készített, hosszas számolgatás után lehet csak megjelölni, a győzelmek, vereségek, döntetlenek és gólkülönbségek alapján.
Mégis, minden felkészültségbeli hiányossága ellenére, vagy talán éppen ennek köszönhetően, Marci meglepő módon egészen sok eredményt, de legalább kimenetet jól tippelt, bár Csehország és Görögország továbbjutását még ő sem láthatta előre. Hogy Márton kit gondol a 2012-es EB dobogójának tetejére, azt fedje egyelőre jótékony homály...
A tippjátéknak persze megvan a maga hátránya is, lévén, hogy az ember néha szembekerül önnön magával. Nem könnyű eldönteni, hogy adott esetben minek drukkoljon a lelkes szurkoló, annak-e, hogy a kiválasztott csapat nyerjen, vagy annak-e, hogy a jól átgondolt és gondosan elhelyezett tippje találjon. Szörnyű dilemma, amelynek egyetlen feloldása, ha a német válogatott a pályán van.
Ennél már csak annak a szülőnek van nehezebb dolga, aki maga is tippelt, maga is szurkol valakinek, de nagyon szeretné, ha hétéves gyermeke kedvelt csapata nyerne, anélkül, hogy a nevezett gyermek a tippelős játék sikerélményétől megfosztassék - a csillagok elég ritka együttállása ez.

A csoportmeccsek után újabb totójáték következik. Hajrá Márton!