Anyák napja

Volt némi esély, hogy tekintettel arra, hogy Bence tavalyhoz képest már kívül tartózkodik - olyannyira, hogy Pomázon maradt az ünnepség idejére - idén nem kell majd annyira sírdogálni az óvodai anyák napi műsoron. Nem így lett, kellett.
A nagy napot hatalmas várakozás előzte meg, a műsort óriási titok lengte körül, Márton gyakorlatilag azt sem volt hajlandó elmondani, hogy mi volt az oviban az ebéd, nehogy elszólja magát. Aztán egy héttel az ominózus szombat előtt kiderült, hogy Dani anyukája tud valamit - dráma! Honnan tudhatja?! A felvetésre, hogy nyilván Dani elszólta magát felháborodott tiltakozás volt a válasz - Dani soha nem mesélné el a kalapokat - hoppá, de csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna.
Az utolsó pénteken Márton komoran jött haza, általánosságban nem jól sikerült a próba. Még a főpróba-előadás viszonylatának közhelye sem dobta fel, mi lesz szombaton?! "Tuti nem fogom tudni a szerepemet..." Mindenesetre meg kellett ígérni, hogy semmilyen körülmények között nem fogok copfot viselni másnap – ez különben nem okozott nagy nehézséget.
Szombat reggel süteménnyel és narancslével felfegyverkezve gyülekezett a tömeg az óvoda előtt, a gyerekek talpig ünneplőben izgultak. Kék szoba, zöld szoba, rózsaszín szoba, pisilés, cipő csere, stb. Mindenkinek és mindennek megvolt a kijelölt helye, anyukák az első két sorba, apukák, nagyszülők hátra, kistestvérek a másik szobába, narancslé a harmadikba.
Az előadás kezdete előtt az első két sorban ülő mamák árgus szemekkel figyelték, hogy hol ül várandós anyuka, az a sarok tuti sírós lesz. Vihogás a reggeli sminkelésről, tavalyi, karácsonyi sztorik, az óvónénik közben gondosan körbeadtak egy zsepivel teli kosárkát. Végül a jelenlévő nagymamák is kiharcoltak maguknak székeket - bár csak a harmadik sor jutott nekik – zsöllye.
Majd jött az előadás, huszonpár három-hat éves gyerek vonult be színes papírmasé kalapokban a Mamma mia slágert énekelgetve, táncolva, majd mindenki megállt egy-egy kisszék előtt és kezdődött a show. A keretjáték szerint egy kalapszalonban a házaspár új kalapot választana a férjnek, meglévő baseball sapkája helyett. A gyerekek egyenként mutatják be a modelleket, amiket a vevők mind visszautasítanak, míg végül kiválasztják az eredeti sapkát - mindezt ékes angol nyelven. A modellek pörögnek, forognak a zenére, kínálgatják fejfedőiket, a műsor-rész végén természetesen a gyerekek anyukáiknak adják a kalapokat - no comment.
Ezután még minden gyerek szaval egy-egy versikét magyarul is. Márton szépen, érthetően mondja a magáét Barnussal az oldalán, természetesen nem bakizott, nem hibázott és nem felejtette el a szöveget sem (sosem szokta...)
Minden más esetben a kritika hatásvadász, giccsbe hajló amerikai álomról szólna - de a mi gyerekeink mások, ők tényleg nagyon helyesek!